Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Dobai András: Somogy igazgatástörténete az Októberi diploma és a Schmerling provizórium idején (1860. október-1865. szeptember)

szakaszon közlekedő postakocsit, a kísérő csendőrt megöltek, a zsákmánnyal elmenekültek. A nyomozás a tettesek kilétét nem derítette ki, a kívánt eredményre nem vezetett.''' A példák sorát vég nélkül folytathatnánk. 1864-ben a helytartótanács is körlevélben foglalkozik az aggasztó helyzettel, s úgy látja, hogy több oka van annak, hogy az eddigi intézkedések nem hozták meg a kívánt eredményt. Többek között nem kellő pontossággal és szigorral hajtják végre az idegenek ellenőrzését, nem megfelelő a cigányokkal való bánásmód, felületes az utazási okmányok kiszolgáltatása körüli eljárás. A bűntények megakadályozása érdekében a helytartótanács ,,jól jutalmazandó kémek felfogadását" javasolja és felhatalmazza a főispánokat ilyen kémek alkalmazására. Ugyancsak a helytartótanács utasítására került sor Somogyban is azoknak a csárdáknak, tanyaépületeknek az összeírására, amelyek a közbiztonság szempontjából veszélyesek voltak. Somogyban 36 csárda részben időszakos bezárásáról, részben végleges lebontásáról döntöttek.'" A közbiztonság hiánya később is központi kérdés volt a tisztiszéki üléseken, bár olyan kimerítő, részletes, a megye helyzetéről átfogó képet nyújtó beszámolóval többé nem találkozunk, mint amelyet a május 5-i ülésen terjesztett elő a főispán, sőt sokszor megmosolyognivaló kérdéseket tárgyaltak. A szeptember 11-i ülés egyetlen napirendi pontja például ,,azon örvendetes hír" volt, mely szerint „királynénk és szeretett Honanyánk" felgyógyult betegségéből. Az aulikus kinyilatkozásoktól hemzsegő főispáni beszéd után felolvasták a már előre elkészített „hódolatteljes nyilatkozatukat", amelyben a megye „hű ragaszkodása és tántoríthatatlan hűsége" fogalmazódott meg.

77 Az 1863. február 3-án tartott nyilvános tisztiszék tovább szélesítette társadalmi bázisát, „s azon már 11 birtokos, 7 ügyvéd, 2 tanító, 3 mérnök, 1 postamester, 2 lelkész, 4 jegyző, 22 községi bíró vett részt 52 taggal, melyet az 52 tagú tisztikar, a korábbi szűkebb tisztiszék tagjai egészítettek ki"."

s Mérey beköszöntő beszédébon

79 nem annyira a megye helyzetét, általános képét vázolta, hanem a provizórium eltelt egy esztendejének summázatát adta: Sem a 48-as törvények, sem az Októberi Diploma nem oldották meg a legfontosabb „belkérdéseket", az országnak a monarchia többi tartományával való viszonyát, illetve a megyei autonómia kérdését. Mérey szerint az elmúlt év „a kiegyenlítésnek és a boldogtalan állapotbóli kibontakozásnak" a jegyében telt el, s így várható, hogy „rövid idő múlva édes hazánk azon alkotmányos alapjogainak élvezetébe visszalépend, melyek . . . jólétének, boldogságának, szabadságának talpkövei valának". Ez volt a provizórium feladata és ezt tekinthetjük az elmúlt év eredményének is. A megye helyzetének elemzésére áttérve a főispán mindenekelőtt a megyei tisztviselők munkáját dicsérte. Elégedetten nyugtázta, hogy 1862-ben a megyébe érkezett 41 529 beadványból december 31-ig pusztán 3565 maradt elintézetlen. Ez bizonyítja, hogy égetően szükség volt a megyei rendszernek tökéletes megváltoztatására, mert a magasabb követelményeknek másként már nem lehet megfelelni. „Lejárt a megyei kormányzatnak azon ideje, melyben a tisztviselő csak kényelmes anyagi állása mellett vállalt megyei hivatalt." Újra meg újra felvetődik a közbiztonság elégtelenségének kérdése. A főispán kötelességének tartja magát menteni. Véleménye szerint ennek az elkeserítő állapotnak az oka „a nép alsóbb osztályainak romlottsága", s az ennek kö-