Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Dobai András: Somogy igazgatástörténete az Októberi diploma és a Schmerling provizórium idején (1860. október-1865. szeptember)

kell akadályozni/'"' Ehhez a feladatihoz kellett Méreynek Somogyban is a megfelelő embereket megtalálnia. Az 186r decemberében összeállított listán csupa ismerős, a Bach-korszakot is kiszolgált névvel találkozunk: 1. alispán: Bernáth József 2. alispán: Kelemen Lajos Főjegyző: Folly József A Bach-korszakban kialakított hat „kerület" helyett visszatértek a hét „ősi" járásra : Központi járás főszo'gabírája: Nagy Miklós Kaposi járás főszclgabírája: Vörös Vince Igali járás főszolgabírója: Roboz Pál Babócsai járás főszolgabírója : Hermann István Szigetvári járár. főszolgabírója: Hegyessy János Marcali járás főszolgabírája : Csorba Ede Csurgói járás főszolgabírója: Stephaits Richard A hivatalnokok adatait tartalmazó „minősítvényi táblázat"-nak

f;fl az a rovata, amely a képességeikre, magatartásukra vonatkozó megállapításokat tartalmazza, telve van semmitmondó megállapításokkal, mint pl. „dicséretes igyekezet", „illendő magatartás". Végső megállapítás minden esetben a következő: „további szolgálattételre alkalmas". A tisztikar sok nehézséggel küzdött, mert a nép még nagyobb ellenállással fogadta őket, mint az 50-es évek elején. Folly József lemondása után a főjegyzői állás 1863 decemberéig betöltetlen maradt, mígnem Vutkits József személyében akadt rá vállalkozó.''

7 Maguk a tisztviselők is bizonytalannak érezhették helyzetüket, tartva a provizórium megszűnésétől, ezért Pálffy Móric már 1862. február 15-én sokszorosított körlevélben''*

4 igyekszik a kedélyeket megnyugtatni és felhívja a főispánokat, hogy „alkalmilag, szóbeli úton bizalmasan" értesítsék beosztottaikat, hrgy „a jelen kivételes kormányzat a felingerelt kedélyek lecsillapítása, a kellő rend helyreállítása, a közigazgatás és törvénykezésnek kellő kerék-vágásba leendő vitele végett levén legfelsőbb helyen elrendelve, mind addig, míg ez üdvös cél elérve . . . nem leend, teljes épségben fenn tartatni fog". E tekintetben tehát a jelenlegi tisztviselők állása biztosított, annál is inkább, mert a kormány a megyei szervezet rendezésekor elsőrendű feladatának tekintette azt, hogy amennyiben a tisztviselők „az előírt irányban" hűségesen, szorgalmasan, erélyesen járnak cl, anyagi biztonságukról, állásukról a kormány gondoskodni, tekintélyük fenntartása felett őrködni fog. A főispán feladata csupán annyi, hogy „őket ernyedetlen buzgalomra serkenteni" igyekezzék. Még ugyanennek az évnek szeptemberében a helytartóságtól újabb leirat

,i<o érkezett, mely a megyei tisztviselők „jelen állásuk szilárdsága" iránti biz ihn volt hivatva megerősíteni. Privitzer helytartósági tanácsos arról a határozatról értesíti a főispánt, melynek értelmében a jövőben fegyelmi kérdésekben a megyei hivatalnokokra is ugyanazok a szabályok érvényesek mint az államhivatalnokokra. Feltehető azonban, hogy a szervezés alkalmával a megyében olyanok is hivatalhoz jutottak, akiknek alkalmazása „politikai tekintetben meg nem bízhatóságuk miatt" nem kívánatos, de az új rendelet értelmében állásukból fegyel-