Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Dobai András: Somogy igazgatástörténete az Októberi diploma és a Schmerling provizórium idején (1860. október-1865. szeptember)

hívott képviselők előtt Apponyi György országbíró - a császár nevében - felolvasta az uralkodói leiratot és annak szükségességéről beszélt, hogy „Magyarországra nézve alkotmány jótéteményeinek visszaállítására" csak az Októberi Diploma szellemében kerülhet sor/'

8 A Deák által fogalmazott válaszfelirat követelte az 1848-as törvényes alap visszaállítását, az abszolutisztikus intézkedések azonnali megszüntetését: „Szorosan ragaszkodunk az ország alkotmányos önállásához ... El nem fogadhatjuk a múlt évi október 20-dikán kiadott császári diplomának s folyó évi február 26-dikán kiadott pátensnek Magyarországra nézve is szándoklott kiterjesztését, s azoknak tartalmát sem tanácskozásainkban alapul nem vehetjük, sem Magyarországra kötelezőnek el nem ismerhetjük.'"

19 Somssich Pál országgyűlési beszédében az osztrák kormány „tévelygő politikájával" a nemzet egységes tiltakozását állította szembe, ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt tizenkét év során is némi egyetértésben szállt szembe a magyarság „minden octrojált experimentatiók ellen".

50 A képviselők többségének ilyen eltökéltségét látva az uralkodó a már korábban is kilátásba helyezett módszerhez folyamodott: augusztus 22-én feloszlatta az országgyűlést. Forgách Antal, aki a júliusban menesztett Vay Miklós utóda lett a kancellári székben, az országgyűlés feloszlatásának napján körlevélben fordult a főispánokhoz: a törvényhatóságokat rá kell szorítani arra, hogy a kormányszékek utasításainak engedelmeskedjenek. Csak így érhető el, hogy Ferenc József, aki törvényesen kíván uralkodni, ne „kényszerüljön" hasonló intézkedésekre.

51 A megyék számára ebben az esetben is Pest megye magatartása volt a meghatározó. Pest megye augusztus 26-i bizottmányi ülésén megfogalmazták, hogy „az országgyűlés hatalom szavával történő feloszlatását" törvénytelennek tartják, az országgyűlés minden határozatát sajátjuknak tekintik és annak pártolására hívták föl a többi megyét is: „ . . . országgyűlésünket azért oszlaták fel, mert rendületlenül hű maradt nemzetünk alkotmányához . . . "

5Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy Somogy - a megyék többségéhez hasonlóan - csatlakozott volna Pest megye felhívásához, hamarosan azonban állásfoglalásra kényszerültek az egymást követő kormányszéki rendelkezésekre adandó válaszok kapcsán.

5:i Még a tulajdonképpen jelentéktelennek tűnő rendelkezések is a megye ingerült reagálását váltották ki. Szeptember elején felszólították a megyét, hogy a volt szolgabírói hivatalok a megye által eladott bútorairól készült árverési jegyzőkönyvet és a befolyt pénzösszeget küldjék be a nagykanizsai pénzügyi igazgatóságra. A bizottmányi nagygyűlés jegyzőkönyve felháborodott hangon utasítja el a felszólítást, mondván, hogy a helytartótanács „sehol a megye érdekében, de mindenhol kárára intézkedik", a megye önállóságának megsértését látják az ehhez hasonló rendelkezésekben: „a megye vagyonáról ön magának fog számolni" - jelentették ki. Szeptember folyamán oly mértékben megszaporodtak a kormányszéki rendelkezések, hogy szeptember 28-án Jankovich rendkívüli bizottmányi gyűlést hívott össze'

4 a felgyülemlett rendelkezésekre adandó válaszok ügyében. Rendelet sürgette például az újra alakuló honvédegyletek betiltását, a házi adó szedésének felfüggesztését, a közgyűlési jegyzőkönyvek felterjesztését a helytartótanácsnak stb. Kozma Sándor marcali főszolgabíró az ülés megnyitása után rögtön az alábbi kérdéssel készteti állásfoglalásra a tisztikart: „Legelőször is azzal jöjjünk tisztába... tulajdonképpen Z}Z