Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Dobai András: Somogy igazgatástörténete az Októberi diploma és a Schmerling provizórium idején (1860. október-1865. szeptember)
lönbséget, így jelenleg nincs is helye az ujjongásnak, „mert nem vagyunk valódilag restituálva jogainkba. . . . Nem szívünlk szerint, hanem a szükségesség és hasznosság szempontjából s jó reménység fejében határoztuk el magunkat arra, hogy a részünkre megnyitott, de ugyancsak körül korlátolt tért elfoglaljuk" zárja gondolatait Mocsáry. Somogyban is - az ekkor készült közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint - a megye újjászervezésére vonatkozóan a bizottmány! tagok egybehangzóan kijelentették, hogy bár az 1848. 16. tc. értelmében „ hatósági hatalmokat teljes épségben fennállónak tartják" ugyan, de az elmúlt évek keserű tapasztalatai után nem érzik elég erősnek magukat a további megfelelő munkára, ezért megbízatásukat a megye közönségének visszaadják s úgy döntenek, hogy a közgyűlésre az összes község küldjön képviselőket, amint ezt már az 1848. évi XVI. tc. 2. § b) pontja is elrendelte.-'' 1 A „rendkívüli helyzetben rendkívüli intézkedésként"-' 1 elhatározták, hogy „ezen nagy számú gyülekezet" közgyűléssé alakul, amelyen megválasztják az új bizottmányt és annak tisztikarát. A tisztújításra a december 20-i közgyűlésen került sor. Itt jelentette be Jankovich, hogy ő, mint '48 előtt Verőce megye főispánja, a hivatalos esküt már letette, így annak megismétlését már feleslegesnek tartja. Arra a kérdésére, hogy vajon felolvassa-e a főispáni utasítást, a megyei bizottmány egyhangúlag nemmel válaszolt, s egyúttal ki is alakította a maga álláspontját: csak az 1848. évi országgyűlésen hozott és a király által szentesített törvényeket tekinti kiindulási pontnak, ezzel ellenkező kormányrendeletek és utasítások végrehajtását nem érzi kötelességének, s „az országgyűlésnek mint minden bajaink egyedüli orvoslójának" összehívását tartja égetően szükségesnek. 25 Ezen a közgyűlésen olvasták fel Pest megye Vayhoz intézett nyilatkozatát, amely valamennyi megye számára zsinórmértékül szolgált a politikai élet alapkérdéseiben. A „vezérmegyc" bizottmánya öt pontban fogalmazta meg „azt a minimális programot, amelyet Kossuth ... az adott időszakban követendőként tanácsolt a megyei legális oppozíciónak: 21 ' az országgyűlés haladéktalan összehívását az 1848. évi törvények alapján, a sajtószabadság kimondását az 1848. 18. tc. szellemében, az újoncozás, az adóhátralékok behajtásának felfüggesztését, „az oktrojált jogszabályok" alapján indított perek megszüntetését. Pest megye állásfoglalását körlevélként valamennyi megyéhez eljuttatta, s ezt Somogy közgyűlésén is úgy értékelték „mint újra föléledő régi alkotmányos szokásunk egyik első jelenségét". 27 Az állásfoglalás tartalmát a megyék egyforma egyetértéssel fogadták, nagyrészt érdemi változtatás nélkül átvették. A Pest megyei nyilatkozathoz igazodva fogalmazta meg Somogy is a maga állásfoglalását. Ez a „Báró Vay Miklós Ö nagyméltóságának" címzett levél - úgy tűnik - hangvételében mérsékeltebb a megyék zöme által kialakított állásfoglalásnál. Miután bevezetőjében leszögezte, hogy megyei hatóságát a 48-as törvények alapján szervezte újjá és a jövőben is csak ezen az úton kíván haladni, megelégszik „az utóbbi szomorú időkben" elszenvedett sérelmek felemlegetésével, amelyeket mind „a törvényesen egybegyűlt országgyűlés" hiányával magyaráznak. Arra kérik Vayt, „akinek jelen állását törvényesnek nem tekintik ugyan", hogy befolyását érvényesítve, járjon közbe annak erdekében, hogy az országgyűlés haladéktalanul összeüljön és az elmúlt évekhez hasonló szomorú esetek a jövőben lehetetlenné váljanak.
