Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII-XX. századi történetéből
Az 1828. évi szőlőösszeírás szerint Balatonkeresztúron, Gadányban, Gamáson, Kis- és Nagygombán, Kéthelyen, Marcaliban, Telekiben, Viszen már rendszeresen trágyázták a szőlőket, viszont Buzsákon, Csehiben, Csepelyen, Szőlősgyörökön, Gyugyon, Karádon, Kötcsén, Lcllén, Mcsztegnyőn, Őszödön, Szárszón, Szemesen, Szenyéren, Szóládon, Túron nem trágyázták a szőlőt. 06 Egy 1822. évi adat szerint Szárszón 180 hold szőlő volt, amelyből a trágyázás nehézsége miatt a távolabb és a magasabb tájékon, mint egy negyedrészét elhagyták a birtokosok. 6 ' Előfordult az is, mint pl. Szemesen, hogy trágyahiány miatt csak a kerteket tudták trágyázni. 68 Ha a borárakat, a bor minőségét és mennyiségét összehasonlítjuk a trágyázás adataival, lényeges összefüggést nem találunk a szőlőtermés és a trágyázás között. Viszont a trágyahiány miatt egyes helyeken csökken a szőlőterület. A 19. század végén Zamárdi Kőhegyen már műtrágyával és fekáliával is trágyáztak. 69 A 20. század első felében Őszödön kétévenként 200 mázsa istállótrágyát használtak fel holdanként. 70 A metszés ' A 19. század elején csapra metszettek vagy rudast hagytak. Ebben az időben már ismerték a lugasművelésnek azt a formáját, amikor a fűz- és nyárfára futtatták a szőlőt. Berzsenyi Dániel (1833) írta: „...az olaszországi lugasozat ... munkája csak abból áll, hogy az élőfára felfuttatott szőlőtőkének hibás vagy szükségtelen vesszejit tavasszal leszedjük, a leghosszabbakat pedig egyik élőfáról a másikra eresztjük, vagy a két farul öszveérő vesszőket a két fa között öszvekötjük, mely munkákat nemcsak tavaszai, de ősszel és télen is egyaránt lehet tenni s mondhatom, hogy én lugasaimat néha meg sem metszem, mégis mindig nagy bőséggel teremnek, úgyhogy a gazdaság minden terményei között legbizonyosb és legnagyobb termékenységet tapasztalok az élőfára futott szőlőben." „Ugyanezért mindazon laposabb helyeken, hol nemes bor nem terem és a mező is alig dolgot ád a népnek, semmi jobbat az olaszországi lugasozatnál gondolni nem lehet..." „Azon ellenvetés, hogy a lugas nem ád olyan jó bort, mint a törpe tőke, csak jobb szőlőhegyeinkre nézve nyomhat valamit, de az oly helyeken, hol különben sem terem becses bor, s hol a szőlő többnyire vagy dér által vész el, vagy éretlen elrohad, még bort is gyakran jobbat ád a lugas, melynek sem eső, sem dér nem ártván, azon egész késő fagyig érhetik a szőlő anélkül, hogy azt a rothadásiul félteni kellene." „Nem látok tehát semmi okot, hogy az olaszoknak ezen nagyhasznú és földszebbítő szorgalmát honunkban divatba ne hozzuk; sőt ha meggondolom, hogy Olaszországban egy körüllugasozott hold föld, a gabona- vagy szénatermelésen kívül, csak bort ötven akót ád, és azonkívül ád még egyéb gyümölcsöt, és tűzrevaló rézsőt is, úgy hiszem, alig tudnánk mezei szorgalmunkon szebb és hasznosabb mozdítást tenni, mintha honunk perkelt pusztáit ily szőlőkoszorúkkal felékesítenénk." 71
