Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII-XX. századi történetéből

Jobbágyok száma Szőlőterület Község neve Jobbágyok száma nagysága Jobbágyok száma pozsonyi mérőben 44­Öreglak 194 65,3 45« Pusztakovácsi 57 — 4 6. Rádpuszta 72 29,3 47­Ságvár 176 71.5 48. Sári 92 76 49­Alsósegesd 194 133 Felsősegesd 161 52 5°­Siófok 177 51*7 51­Siómaros 52. Somogysámson 86 24 5 3­Somogyszentpál 4,7 5 (Kisszentpál) 54­Somogytúr 100 25,2 55­Somogyvár 89 44,2 56. Somogyzsítfa 94 58,7 57­Szólád 121 105 58. Szőlősgyörök 39 11,2 59­Szőlőskislak 60. Tapsony 61. Táska 62. Tatárvár 63. Teleki 46 64. Töreki 133 65. Varjaskér 66. Visz 67. Zamárdi Kelevíz 15 22 Kereki 44 18J 38 Érdekes megemlíteni, hogy még 1828-ban is Ságváron 2, Szárszón 4, Kő­röshegyen 6, Balatonkeresztúron 7, Mesztegnyőn és Szólád on 19, Balatonszent­györgyön 40, Balatonberényben, Kéthelyen 41, Somogyváron 50, Adandón pe­dig 88 extraneus dolgozott. Radon és Sáriban csak extraneus szőlőmunkásokat találunk. Számuk Radon 72, Sáriban 92 fő. Az összeírás szerint nem volt minden jobbágynak szőlője. Somogyváron a 89-ből 50-nek, Katádon a 235-ből 96-nak volt szőlője. Balatonberényben és Kőröshegyen minden jobbágy rendelkezett szőlővel. Borvidékünk mintegy 45-49 községének szőlőterületét vizsgálva megál­lapíthatjuk, hogy ebben a félévszázadban kb. 250 pozsonyi mérővel gyarapodott a szőlővel betelepített földterület. Huszonegy községben csökkent, 12-ben növe­kedett a szőlőterület, a többiben lényeges változás nem történt. A legnagyobb területcsökkenés Marcaliban volt (33 pozsonyi mérő), a legnagyobb növekedés Böhönyén (96 pozsonyi mérő). Elég nagy a fejlődés 1828 és 1848 között. Ezt bizonyítja az 1848. évi sző­lőösszeírás is.

Next

/
Thumbnails
Contents