Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Első rész)

Duna bal partján 30 032 19,31% Duna jobb partján 45 035 28,96% Duna-Tisza közén 15 273 9,82% Tisza jobb partján 32 833 21,11% Tisza bal partján 31 139 20,02% Tisza-Maros szöge T 2O7 0,78% 155 5!9 ioo,oo° 0 A nyugati Felvidéken 1720-hoz képest a nemesség országrészek szerinti számaránya jelentős mértékben, 29,94%-ról 19,31%-ra csökkent, másutt mindenütt emelkedett, legnagyobb mértékben a Duna-Tisza közén és a Bánátban. A legtöbb nemes ekkor már a Dunántúlon lakott, 28,96%. Tanulságos összevetni a nemesség országrészen belüli arányszámát 1720 és 1787 között. 1720. 1787. Duna bal partja 6,04% 4,53% Duna jobb partja 5,91 " 0 5,5 5% Duna-Tisza köze 2,92% 3>°5% Tisza jobb partja 7,49° 0 6,22% Tisza bal partja 7,56% 8,55% Tisza-Maros szöge 0,13% 0,32% 5,95% 4,8o% Az anyaországnak tehát 1787 körül viszonylagosan kevesebb nemes lakosa volt, mint 1720 körül. Egyedül a Tisza bal partján, tehát az Alföld keleti részében és a Bánátban lett a nemesség arányszáma nagyobb. A Felvidéken jelentékenyen csökkent, a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén alig változott. Erdélyben ezzel szemben 3,55%-ról 4,40%-ra nőtt a nemesi lakosság arányszáma. Viszonylagosan is a horvát-szlavón-dalmát királyságban lakott a legkevesebb nemes: 2,94%. Az anyaországot, Erdélyt és Horvátországot együtt tekintve pedig 4,59% volt a nemesség arányszáma. 10%-on fölüli arányban a következő megyékben éltek nemesek: Nyugati Felvidéken Pozsony megye 10,7% Dunántúlon Veszprém megye 13,1% Alföldön Borsod megye 15,2% Szatmár megye 14,1% Szabolcs megye 13,3% Hajdú városok 10,2% Keleti Felvidéken Máramaros megye 16,6%