Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Első rész)

A népesség alakulásának nyomon követéséhez olyan forrásokra van szükség, amelyek meghatározott időpontokban a népesség egészének, vagy legalább túlnyomó többségének a számáról tájékoztatnak. Ilyen források időszakunkról gyér számban maradtak fenn. Ilyen források elsősorban az összeírások, azok között is első helyen az országos népösszeírások, a népszámlálások, amilyeneket napjainkban minden tizedik évben tartanak. Népszámlálást azonban Magyarországon csak későn tartottak, az első országosat II. József rendeletére 1784 és 1787 között hajtották végre. Tartottak ellenben adóösszeírásokat. A szűkebb Magyarország területén a szatmári békét követő két évtizedben háromszor is összeírták az egész adózó népet: 1715-ben, 1720-ban és 1728ban. A három összeírás közül kettő szinte hiánytalanul fennmaradt, a harmadik csupán a megyék kis hányadáról. Az 1715. és 1720. évi országom adóösszeírásokat - a történeti statisztika módszerét hazánkban elsőként alkalmazva - az Országos Statisztikai Hivatal dolgoztatta fel Acsády Ignác irányításával, és a feldolgozás eredményeit testes kötetben 1896-ban tette közzé, ezzel is hozzájárulván a millénium ünnepléséAz 1728. évi ugyancsak országos adóöaszeírás fennmaradt töredékeinek történeti statisztikai feldolgozása jelenleg folyik, az eredményeket még nem tették közzé. A feldolgozott két összeírás nem terjedt ki Erdélyre, a még török uralom alatt álló, illetve az alól csak 1718-ban felszabadult Bánátra, a Lengyelországnak elzálogosított szepesi területre, a katonai határőrvidék horvát-szlavón részére, és a horvát-szlavón-dalmát királyságra. Erdély adózóiról azonban több összeírás is készült 1720 körül, úgyhogy a fejedelemség 1721. évi statisztikai adatai is belekerültek a Statisztikai Hivatal által közzétett kötetbe. A kötet készítői a két összeírásból vett adatokat egyéb források adataival is kiegészítették. Az összeírások a népesség lélekszámát nem adják meg, csupán a háztartások számából lehet a lélekszámra következtetni. Magyarországon, amelyhez a Partium is hozzátartozott, 1720-ban, Erdélyben pedig 1721-ben, összesen közel 270 000 háztartást írtak össze. Acsády ezt kevésnek tartotta, mert szerinte nem minden adózó háztartást írtak össze. Az összeírt háztartások számát ezért helyesbítette, az alábbiak szerint. hez.

1 Magyarországon Erdélyben 172 731 háztartás 96 498 háztartás Összesen 269 229 háztartás Magyarországon Erdélyben 275 905 háztartás 132 570 háztartás Összesen 408 475 háztartás A helyesbítés tehát jelentős mérvű volt, elfogadhatósága vitatható.