Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Kanyar József: Könyv- és nyomdakultúra Dunántúlon a kései feudalizmus idején

polyvából készült fürdőket adó, sülly-füstöléssel pepetselő asszonyok, sőt dühös kutyamarást, víziszonyt is gyógyító javósok. Még a bevándorlóit német gyarmatosok is magokkal hoztak ily szokást: emlékszem, hogy Mocsoládon egy már megmagyarosodott család tulajdona volt egy érczedény, méregpohár név alatt: ha ebbe estve bort töltöttek, s reggel a beteg megitta, reá bőven hányás és székürítés következett nagyobb, vagy kisebb mértékben, leginkább ahhoz képest, mint savanyúbb volt a bor, s így többet vagy kevesebbet oldozott fel azon érez (piskolcz) pohárból."

12 A falvakban működő bábák - bár nem voltak szakképzettek - a plébánosoknak tettek esküvést (ilyen bábák voltak Osztopánban Kovács Judit, Sárdon Hosszú Katalin, Taszáron pedig Kovács Margit), főképp a gyenge és életképtelen újszülöttek „szükségkeresztségének" az elvégzésére. A megyében ugyanis igen jelentős volt a csecsemőhalálozások száma. Az egyházi anyakönyvekben végzett kutatások szerint, a XVIII. században, a megyében 5-5,5 gyermek volt a születések száma családonként, amelyből, a század rossz gycrmekhalandósági viszonyai közepette, csak két gyermek maradt életében.

13 A megyének csupán három patikája volt (Kaposvár, Andocs, Segesd), közülük is, II. József rendeletére, a két egyházi patikát bezárták. A rendelkezés felolvasása 1781. december 3-i közgyűlésen nagy ellenállást váltott ki a megyében, mivel az országrésznyi megye területén csupán csak egy nyilvános világi patika maradhatott nyitva. A közgyűlés fel is írt Slgray Károly főispánnak, melyben feltárta a valóságot: „Vármegyénknek határai a kaposvári patikátul oly messze esnek, mely miatt a távul lévő betegek, minekelőtte orvossághoz és orvoshoz juthatnának, vagy terhesen szülődni, vagy éppen gyámolatlanul elveszni kényszeríttetnek." Vi * # * Az egyházmegyei ellenőrzések figyelemmel kísérték a lelkészkedő katolikus papság kulturális életének a szintjét is, bizonyos tekintetben meghatározó : könyvkultúráját, ránézve a plébániák és plébánosok könyvtárának e korszakbeli állományára is. Hermann Egyed: A veszprémi egyházmegyei papság könyvkultúrája a XIX. század elején című kiadványában összegezte Kurbély egyházlátogatásainak esztendeiben az egyházmegye több mint 140 plébániájának a könyvállományát, amelyet 7000 műre és 15 000 kötetre becsült. Ez a könyvállomány elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a lelkészek tarthassák általuk műveltségbeli szintjüket, és egybetarthassák híveiknek azonos és közös célokért küzdő táborát, vagy polemikusán és apolegetikusan felszereljék magukat és híveiket olyan belőlük származó egységes ideológiával, amely az egyházellenes erőket eredménnyel tudták visszaszorítani és visszaverni. E plébániák, parókiák és rendházak könyvtárai, a jómevű és a külföldön tanult tudós lelkipásztorok tékái mind-mind a hazai művelődés eszközei voltak, akár a szószékeken, a közművelődés területén, akár pedig az egyház veteményes kertjén: az iskolán keresztül - a hittanoktatás keretében - érvényesítették is hatásukat. A lelkészkedő papságot kultúremberré tevő plébániai és paplaki könyvtáraknak a szerepe igen jelentős a hazai művelődéstörténetben. Ezért érezzük úgy, hogy a reformkort magát, de a korszakot megelőző időszak magyar vidéki művelődésének a kutatását sem szabad csak helytörténeti kutatásnak tartanunk, nem lehet azt lcszűkítettcn csak helytörténeti feladatként kezelni. Köztudott