Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)
A fenti jegyzékek tanúbizonysága szerint Horváth Márk második kapitánysága idején - a Dráva menti belíközi, sztárai 'és vajszlói uradalmak ismeretlen számú faluját figyelmen kívül hagyva is - legalább 120 kisebb-nagyobb baranyai, nyugat-somogyi és dél-tolnai helység adózott valaminő formában, illetve címen, meglepő rendszerességgel a szigeti várhoz.86 A Horváth ellen 1560-ban elrendelt kamarai vizsgálat anyagai szerint ezekhez a Dráva és Száva közti (szerémségi és szlavóniai) részeken — ahol egészen Pozsega térségéig sikerült kitérjesztenie Sziget fennhatóságát - további 300 helység járult, amelyben mintegy 3000-4000 paraszt ólt. Alkalmankint a Duna-Tisza közéről, közelebbről Bács és Bodrog megyék területéről is befolyt valamicske jövedelem Szigetre, ez azonban inkább hadizsákmánynak, semmint adónak minősíthető.87 Mindennek vajmi kevés nyoma található a Nádasdyhoz intézett levelekben, s ha igen, Horváth akikor is csak a nehézségeket - elsősorban ,a törökök megnövekedett ellenállását88 - emlegeti. Bár a vonakodó falvakat persze nem maga a kapitány, hanem a hódoltságban szerén-szerte kóborló szigeti gyalogosok „győzték meg” az adó vállalásának szükségességéről, s annak adminisztrációja a tiszttartóra hárult, a hódoltsági pozíciók visszaszerzésébe - elsősorban ötletadóként, irányítóként és szervezőként - magának a kapitánynak is bele kellett folynia. Márcsak azért is, mert egyáltalán nem állíthatnók, hogy Horváth eredményeit mindenki jó szemmel nézte és örömmel fogadta. Ügy tűnik, hogy az uralkodó is, a nádor is elsősorban azokat a jogsértéseket vette észre a szigeti kapitány ebbéli tevékenységéből, amelyeket az az adózásra kényszerítés sodrában - részben az áttekinthetetlenül összebonyolódott jogviszonyok miatt vétlenül, részben saját hatalmának ismeretében tudatosan - a földesurak rovására elkövetett.89 Természetesen egyre élénkebb figyelemmel és egyre növekvő gyanakvással szemlélte Horváth ebbéli eredményeit az e szféra ellenőrzésére hivatott Királyi Kamara is, amely ugyan vajmi kevés pénzt tudott folyósítani a végváraknak, de ugyanakkor azok minden ügyébe igyekezett beleszólni. A kamarai tiszviselőket az egész hódoltsági adó leginkább abból a szempontból érdekelte, hogy abból mennyi vándorolt Horváth magánkasszájába, vagyis: hogy mennyivel károsította meg a kincstárat.90 A várszámadások bevételi és kiadási oldalának összevetése arról vall, hogy Horváth gazdálkodása - legalábbis az 15 59/1560-as pénzügyi esztendőben - teljesen korrekt volt. Az egyenleg ugyanis ekkor így alakult:91 BEVÉTELEK Ft dénár Áthozat az 1558. évről 739 25 és 1/2 A vár saját birtokairól és a már korábban hozzácsatolt birtokokból befolyt census 121 60 A Horváth Márk által a várhoz foglalt birtokokról befolyt összegek 1 369 90 A legújabban a várhoz foglalt birtokokról a vár pénztárába befolyt összegek 66 _ 66
