Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)

a Bakonyba ütött, „izenék Horváth Markó uramnak és Ádám deáknak, az Ná- dasdy uram száz lovagjának az Rábaközbe, hogy jöjjenek”. Horváthék hallgattak a kérésre, s - a győriek és a devecseriek segítségével - Porvánál sikerült is megszabadítaniuk a törökök által elhajtott rabokat. A pápaiak, a győriek és a devecseriek, valamint a rábaközi mezei hadak sikeres együttműködésére röviddel később - valamikor 1544 legvégén - ismét sor került. Ezúttal a fehérvári béget kényszerítették visszatérésre a már csaknem kilátástalan helyzetbe került Ozora (szintén Török Bálint birtoka) alól egy, Székesfehérvár ellen indított elterelő hadművelettel (diverzióval) .22

E homályos pontokon túljutva már világosabb nyomokon követhetjük hősünk életútját, hiszen legkésőbb 1546-tól fogva - rövid megszakítással - mindhaláláig királyi szolgálatban hadakozott, s legfeljebb az lehet kérdéses, hogy éppen hol állomásozott.

1546 őszén özvegy Zrínyi Jánosné Tahy Anna és Devecseri Choron János közt közvetített az ifjabb monyorókereki Erdődy Pétertől az előbbi által zálogolt Somlyó vár kiürítése és az utóbbinak átadása ügyében. Zrínyiné az 1546. szeptember 25-én kelt kötéslevélben a király udvarnokának („aulicus regie maies- tatis familiaris”), október 3-i levelében pedig - amelyben mint „közvetítőt” („mediatort”) a kiköltözési határidő meghosszabbítására kérte őt - a király kapitánynak („capitaneus gentium regie maiestatis”) titulálta őt.23 Lényegében ugyanezen titulussal illette Horváthot 1547. július 13-án üzletfele, körmendi Móré Gáspár is, azzal a különbséggel, hogy az „inferiorum partium regie maiestatis capitaneus” cím első két szava elárulja, hogy ekkor tájt már nem az Északnyugat- Dunántúl, hanem „az alsóbb részek”, vagyis: Sziget környékének biztonságán őrködött. Erre utal egyébként az is, hogy Móré a Segéd György szigeti kapitánynyal szemben fennálló közös tartozásukat, valamint Horváth Márk Szigetre utaz- tát emlegeti ezen levelében.24

Szigeten találták Horváth Márkot - és vele együtt leendő apósát, Horváth alias Porkoláb Mártont - azok a kamarai biztosok (commissáriusok) is, akik, Istvánffy Pál vezetésével, 1548 augusztusában vizsgálták Segéd kapitány gazdálkodását. ök azonban már nem királyi kapitánynak, hanem Nádasdy itt állomá- soztatott hadnagyainak mondják őket25 - vagyis Horváth Márk valamikor 1547 júniusa és 1548 augusztusa között visszakerült egykori dominusa szolgálatába. Amint egyik, 1548. január 23-án, Csurgón kelt levele tanúsítja, az átlépés valamikor 1547 őszén történhetett, hiszen e levelében Horváth már egyszerűen Nádasdy szervitorának („eiusdem vestre maginificentie seruitor”) mondja magát. E forrásból kitűnik az is, hogy Horváth 50 lovas élén állott, akiknek 3 forintos havi zsold járt. Egy másik, úgyszintén Csurgón, de már 1552. január 15-én kelt leveléből kiderül, hogy Horváth, Nádasdy szolgálatában, ekkor még mindig Szigeten állomásozott. A zaklatott hangvételű írásban azonban egyszersmind elbocsátását is kéri.26 Mivel 1552 szeptemberében Pápáról - Kálnay János és Zichy Ferenc társaságában - már ismét „őfelsége kapitányaként” levelezett Nádasdy tisztjeivel - Magyar Bálinttal és Porkoláb Mártonnal -, úgy látszik, Nádasdy hozzájárult távozásához.27 Horváth Márk szigeti szolgálata tehát minimálisan négy és fél évig tartott; nyilvánvalóan ekkor szerezte meg azt a helyismeretet, amelynek birtokában később a szigeti kapitányi tisztet nyugodt szívvel felvállalhatta.

48