Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
Nagyatádot azonban nemcsak ez jellemzi, hanem a határában levő nagybirtok nyomasztó súlya is. 1913-ban lakosságának 9%-a uradalmi majorokban lakott (akkor már négy major volt a határban). Nagyatád társadalmi struktúrája érdekes kettősséget őrzött meg a nagybirtokok által uralt településekre jellemzően: a települések magvániak és a puszták népe világának kettőssége jellemezte már a XIX. század második felétől nyomon követhetően. Nagyatád az 1860-as évek elején ismét elvesztette járási székhely szerepét, a babócsai járásba sorolták, de már akkor gyógyszertára, postahivatala van, és nevezetesek marhavásárai. A dualizmus idején, a községi törvény után nagyközség lett, ami nem jelentett számára presztízsveszteséget, hiszen még 1913-ban is mindössze 16 nagyközség volt egész Somogy megyében. A kiegyezés után, 1870-ben ismét járási székhely lett. Az első, a soproni kamara által készített összesítés lakosai között 380 iparral, kereskedelemmel 'és hitelélettel foglalkozót talált, ami - ha az 1870. évi népszámlálás népességadatát vesszük figyelembe - azt jelenti, hogy kb. a kereső népesség egyötöde ezekből a foglalkozási ágakból élt. Nagyatád a kereskedelem és a hitelélet területén központi szerepet játszott ekkor közvetlen és kissé távolabbi környezetében is. Segély- és önsegélyező egylet működött a nagyközségben, ami az iparos réteg szervezettségét mutatja.62 Ha a 2. sz. grafikonon ábrázolt foglalkozási megoszlást tekintjük át Nagyatádon a századforduló idején, akkor az ipar az, amelyik dominál. A mezőgazdaság súlya kb. azonos Barcséval, ,s viszonylag nagyobb a szerepe itt, mint Kaposváron vagy Szigetváron. A kereskedelem és a közlekedés dolgozóinak rétege keskenyebb, mint a másik három településben. Minthogy az iparnak van itt döntő szerepe, érdemes megvizsgálnunk annak belső szerkezetét. 1876-ban, az első számokkal jól megfogható összeírás alapján megállapíthatjuk, hogy az iparosok döntő száma és aránya (46%-a) a ruházati iparban dolgozott (csizmadia, cipész, szabó ,stb.). Utána arányban legnépesebb volt a faipar (9%), majd a fonó-szövőipar (8%). 1900-ban az iparban dolgozóknak még mindig 41%-át találjuk a ruházati iparban, de ekkor már az építőipar áll a második helyen, annak dolgozói a legszámosabbak (11%). Ezt az iparágat az élelmiszeripar követi (9%). Tíz év múltán, 1910-ben a ruházati iparban dolgozók aránya 35%-ra csökkent, a fonó- szövőipar azonban a második helyre lépett elő, ebben dolgozott ekkor az ipar keresőinek 21%-a. Az építőipar is jelentős, az ipar keresőinek 10%-át találjuk abban. A ruházati iparnak Nagyatádon mély hagyományai voltak. A szabók, cipészek, csizmadiák, szűcs, kalapos megélt e mezővárosban, ellátta a környéket is termékeivel. A fonó-szövőipar mindig is jelentősebb volt itt, mint a másik három településben. E hagyományokra épített, a takácsipar kezdődő hanyatlásának időszakában, az 1880-as években e nagyközségbe települő gyár, amely eleinte paszománt és zsinórárugyár volt, majd utóbb - tulajdonosváltozással - cérna- gyár lett belőle. A faipart a környező erdők látták el nyersanyaggal: asztalos, bognár, kádár stb. munkájára nemcsak Nagyatádon, de a környéken is nagy szükség volt. Nem lehet véletlen tehát, hogy Nagyatádi Szabó István erről a környékről indult, innen ívelt felfelé politikai pályája, amelynek kezdetén éppen ennek a látványosan tönkremenő kisgazdarétegnek érdekeit próbálta felkarolni. JIO
