Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
a hétszemélyes tábla ís. Ezt követően 1869 májusában került sor az ítélet végrehajtására, amelynek során a bíróság a működő mérnököt azzal bízta meg, hogy minden gazdának egytagban adja ki szántóföldi illetőségét, és a legnagyobb birtokosok kapják azt a határ legtávolabbi részén. Ha a jegyzőkönyvet olvassuk, ami erről a „rendezésről” szól, már annak hangneme meggyőzhet minket arról, hogy itt egy alapvetően jogtalan ügyről van szó. Rendezés ürügyén a város lakóit használhatatlan, „csepőtés” részre kényszerítették, és újabb kiosztást rendeltek el egy olyan város lakóinak birtokán, akik mindig is szabadon adhatták-vehették földjeiket. A város sérelmét még tetőzte az is, hogy a hosszadalmas pereskedés idején kiépült a pécs-barcsi vasútvonal 1868-ban, amely keresztülszelte a szigetváriak községi legelőjét. Az uradalom a kisajátítás összegét - amelyet eredetileg ő kapott azért a területért - a szigetváriaknak ígérte átadni, de ez igen csekélyke „kárpótlás” volt a használhatatlanná vált legelőért, hiszen ez a vasútvonal mentében erősen korlátozta a legeltetést. Ügy tűnik, ez után a végrehajtást elrendelő végzés után Szigetvár közössége szinte megbénult. A végrehajtást követően mégis „felfolyamodványt” adott be, amelynek hangja feltűnően keserű. „Mit ér a törvény, ha azt a bíró igazságosan ki nem szolgáltatja és kiszolgáltatni nem is meri?” - írják rezignáltam37 A város közössége hamarosan kénytelen belátni tehetetlenségét. Még a kerület országgyűlési képviselője: Mednyánszky Sándor is azt ajánlja a városnak - annak ügyvédjén keresztül -, hogy lépjen egyezségre földesuraival. Ez után Szigetvár felajánlotta, hogy átengedi az Almás vizén túl fekvő földeket, hogy az uradalmi földek egytagban lehessenek, de szívósan ragaszkodott az 1768 óta birtokolt legelőhöz. S ekkor közbeszólt a történelem. Az 1869. évi képviselőválasztási mozgalmak kapcsán a megye több pontján a parasztság hangot adott földosztó törekvéseinek, az 1848-as párttól a forradalom továbbvitelét, az igazságos földhöz jutást várták. Ez a néhány gyenge hang olyan rémülettel töltötte el az uralkodó osztályt és a kormányzatot, hogy Somogy megyébe királyi biztost és katonai karhatalmat rendelitek ki.38 Természetesnek tűnt, hogy a katonaság egy része Szigetvárat szállta meg. Ez a katonai fegyverekre támaszkodó, a nép történeti igényeit figyelembe nem vevő helyi hatalom ekkor Szigetváron egy szinte példa nélküli erőszakos cselekedetet követett el. A megye alispánja 1869. augusztus 22-én elrendelte, hogy Szigetvár bírája és egész elöljárósága másnap reggel 7 órára jelenjen meg előtte, s addig „mindegyik birtokos ismerje meg birtokát”, erről a bíró még az éjjel személy szerint értesítse őket, ugyanakkor a bíró gondoskodjék a kiküldött katonaság élelmezéséről, eltartásáról. E rendelkezést pedig az éjjel „egész kiterjedésében” jegyezzék fel a város jegyzőkönyvében.39 Ez meg is történt, így maradt ránk, az utókorra. 1869 szomorú éve volt Szigetvárnak. A pécsi cs. kir. katonai állomáspa- rancsnotóág csak októberben kapta meg a megye alispánjának levelét, amely szerint a szigetvári úrbéri per végrehajtása céljából igénybe vett cs. kir. 1. sz. vadászzászlóalj visszahívható. Augusztusban kényszerítették Szigetvár bíráját arra, hogy a polgárokkal újra kiosztott földjeiket „megismertesse”, - s októberben szűnt meg a katonai megszállás! A város újabb beadványai ismételten rámutattak az összesítés teljes igaz301
