Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)

Igen érdekes két dokumentum marad c fenn az Eszterházy levéltárban a kaposvári uradalomnak a forradalommal kapcsolatos magatartásáról. Az uradalom vezetősége utasítást kért a kormányszéktől arra vonatkozóan, hogy miután a jobbágybirtoik kikerült a földesúri hatóság keze alól, lehet-e azt tovább rendezni, és ha igen, akkor a mérésből származó felesleget el lehet-e venni a volt jobbágy- birtokosoktól. Az uradalom vezetői felhívták a kormányzói szék figyelmét arra, hogy az addig is nagy veszteség még fokozódhat akkor, ha ez „az általánosan felmerült új eszme nyerne az 1848. X. törvény szabta ügyletre nézve alkalmazást”, amely szerint „az összesítési és legelőelkülönözési ügyek arányosítani perek módjára fognak a törvényben kijelölt alispáni bíróság eszméjénél fogva kezeltetni, a törvény határozatlansága miatt.”

Az igazgatóság június végén általános tájékoztatást küld a törvények alkalmazásával kapcsolatosan; a már folyamatban levő perek továbbvitelét kívánja, mert „az úrbéri perekre nézve csak a bíróság, de nem az úrbéri törvény szabálya változott.” Praktikus tanácsként azonban azt fűzi ehhez hozzá, hogy a helységeket ne rendezzék, mert ha a felmérés után kiderülne, hogy a jobbágyi föld több telekre oszlik, akkor azután legelőt is követelhetnek, hiszen a jobbágyoktól a telki állományt nem lehet elvenni. Az utasítás tehát úgy szól, hogy az Eszterházy uradalmakban csak a birtokösszesítést teljesítsék, a rendezést hagyják el, így nem szükséges a jobbágy birtokát egyenként „kimutatni”.

Arra utasítja az igazgatóság az uradalmak vezetőit, hogy a legelő és a faizás ügyét lehetőleg együtt tárgyaliák, s csak ahol a legelőkérdést már rendezték, ott tárgyalják a faizást külön. Minthogy a faizást a tűzhelyek száma szerint fogják megállapítani, ezért azt az utasítást küldi, hogy lehetőleg akadályozzák meg a telekfel osztás melletti tűzhely szaporodást.5

Ezeknek az utasításoknak követésére Kaposváron is sor került. Kaposvár mezőváros ebben az esztendőben folyamodott az igazságügyminiszterhez régi panaszával. A helytartótanács már elrendelte azt, hogy a földesúr a kezén levő régi telkeket „állítsa vissza”. Ezt a földesúr nem tette meg. A város a bizonyító okiratait az alispán „kezére adta”, ezeket szeretné visszakapni.6 Nem tudjuk, sikerült-e ezt visszaszereznie.

Roppant érdekes és éppen a településekkel kapcsolatos földesúri magatartásra nagyon jellemző e forradalmi hónapok idejéből - véletlenszerűen ránk maradt - néhány levél, utasítás. A földesurak körében akkor kialakult közhangulatot legjobban Szigetvár hajdani urának egy, az ügyvédjéhez intézett magánlevele tükrözi. 1848. március 28-án Pesten kelt levelében írja Festetich Dénes Németh Antal fiskálisnak, hogy a készülő törvény jó, „mert most ebben fösvény- kedni csak bolondság volna.” Ugyanakkor azonnal felhívja az ügyvéd figyelmét arra, hogy Somogybán két községének lakói szerződésesek, kontraktualisták. Ezekre tehát az úrbéri földekre vonatkozó rendeletek nem vonatkoznak. Ez ügyben járjon el az ügyvéd, de ne nyíltan, „csak alattomosan kellene a bírót kérni, hogy őket rendbe hozná”. A közös legelővel és a faizással kapcsolatosan utasítja az ügyvédet, hogy ügyeljen arra, hogy a jobbágyok gyakorlatot, uzust ne teremtsenek, a földesúr a közös legelőt mindenkor használja. Ahol a parasztoknak faizási joguk van, ott vágjanak fát a földesúr számára is, és ha ezt nem teszik, akkor a faizásuk is megszűnik. „Ez iránt tegyen rendeléseket” - írja - „de csak szigorút ne, mert annak most nincs idelye, de csak olyanokat, hogy jövőre mi nyertesek lehetnénk.”7

29)