Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bősze Sándor: Egyesülettípusok a dualizmuskori Somogyban (Harmadik közlemény)
rosokban is tervezett előadásokat224. Tagjai között helyet foglalt a városi és megyei értelmiség java. A zeneművészethez kapcsolódó egyesületek fejlődésén is érezni lehetett a külföldi hatásokat. Az egyre népszerűbbé vált karéneklés Nyugat-Európából továbbterjedt Kelet-Európába225, így Magyarországra is, ahol a karéneklés 1867 után duzzadt tömegméretűvé226 a polgárság és a munkásság körében. Kaposváron több zenei egyesület is működött. A legjelentősebb az 1903-as alapítású Kaposvári Zenekedvelők Egyesülete volt. Az ének- és zeneművészet fejlesztését, hangversenyek rendezését, a hangszeres zene művelését, a klasszikus zeneirodalom remekeinek megismertetését és egy zeneiskola létesítését vállalta magára227. A későbbi terveik között még egy zenei könyvtár megteremtése is szerepelt. Hangversenyeivel nagyon sokat tett a városi zeneélet élénkítéséért. A zenekedvelőknek is több gonddal - így a közömbösséggel, az időnkénti pénzhiánnyal kellett szembenézniük. Ennek ellenére igen népes tagságot mondhattak magukénak228. Hallgatóságuk soraiba sikerült a munkásokat is bevinni229. Tagságának zömét a városi és megyei közigazgatás vezetői s Kaposvár értelmisége alkotta. A város másik, szintén ismert polgárokat felsorakoztató, nagymúltú zenei egyesülete az 1866- tól (az első világháborúig bizonyosan) fennálló Kaposvári Dalárda volt. A város zenei kultúráját színesítette a Kaposvári Postás Énekkar, a Vasúti Dalkör, a Kaposvári Dalkör, az ifjúság által alapított Kaposvári Törekvés Dalkör, a Kaposvári Munkásotthon által szervezett Munkásdalárda és Munkászeneegyesület, valamint az Atlétikai Klub Dalárdája. A települések zeneszerető polgárai a megye más vidékein is létrehozták egyesületeiket, jelesül: a Tabi Iparosok Önképző és Dalos Körét, a Szigetvári Dalárdát, a Szigetvári Dalosegyesiiletet, a Csurgói Dalegyletet (1862), a Csurgói Dalegyesületet, a Csurgói Polgári Dalkört stb. A történelmi múlt megismerésének és ápolásának társadalmi igénye hozta létre - a közgyűjtemények alapítása érdekében - a különféle múzeumegyesületeket. Egy somogyi földbirtokos, Odescalchi Artur herceg elgondolása alapján alakult meg a Somogy vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat. A herceg mellett Barla Szabó József református tanítónak is része volt abban, hogy 1877 őszén sikerült összegyűjteni az első hetven aláírást. Még ebben az esztendőben fogalmazták meg az egyesület alapszabályát is230, mely szerint a „társulat célja: felkutatni a vármegye területére, múltjára vonatkozó régészeti és történelmi adatokat, tárgyakat, s azokat adományozás vagy vétel útján megkeresvén egy Kaposváron létesítendő, a vármegye elidegeníthetetlen tulajdonát képező, állandó régiség-tárban összpontosítani és közhasználatba bocsátani”231. A társulatban számos ismert földbirtokos, tisztségviselő, tanár és pap dolgozott (Sárközy Titusz, Kovács Sebestyén Gyula, Melhárd Gyula, Somssich Andor, Nemes József232 stb.) Az anyagiak, a segédeszközök és szakemberek hiánya miatt a reményteljes indulás után az egyesület működése akadozott. Csak Melhard Gyula végzett ásatást; emellett felolvasásokat is rendezett233. Gönczi szerint mikor az egyesület legagilisabb tagja, Melhard Kaposvárról Mernyére ment plébánosnak, a társulati élet megbénult. A közgyűlés 1886-ban feltette magának azt a kérdést, hogy megazünje- nak-e?234 Az igenlő válasz után a lelkesedés rövid idegi tartott, s az 1894-ben egybehívott feloszlatási gyűlésre senki sem ment el235, így az egyesület i894^ben megszűnt működni. Az ő örökségükbe kívánt lépni az 1909-ben alakult Somogy megyei Múzeum Egyesület. Somssich Géza és Kacskovics Lajos felhívását követően 1909 ja275
