Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Bősze Sándor: Egyesülettípusok a dualizmuskori Somogyban (Harmadik közlemény)

äz 1508/1875. B.M. sz. rendelettel szűkítették a munkásegyesületek, különösen a szakegyletek mozgásterét. A B.M. rendelet egyik pontja megtiltotta a fiókegyletek alakítását, mert ezek országos hálózatának kiépítését meg akarta akadályozni. Ilyen körülmények közepette a folyamatosságot a segélyező és az önképző egyletek biztosították. A minisztérium a munkásegyesületek alapszabályait, mint segélypénztárakét hagyta jóvá. Az Országos Általános Munkás Betegsegélyező- és Rokkantpénztár már 1871-ben megalakult. Az alapfeladatán túl támogatta a „ . . munkásegyletek politikai, felvilágosító tevékenységét, miközben sok ezer tagja magában e szervezetben rendezett fórumokon politikailag is iskolázódott”113. A régiónkban a pécsi egylet 1877-ben olyan értelemben módosította alapszabályát, hogy tevékenységét a Dél-Dunántúlra is ki tudja terjeszteni114. A betegsegélyezőkben rejlő politikai veszélyeket a kormány is észrevette115 és felhívta a törvényhatóságok figyelmét ezek ellenőrzésére. A munkássegélyezőkből megyénkben több is volt, de, sajnos, a levéltári források e tekintetben - eddigi ismereteink szerint - meglehetősen foghíjasak. Az első fiók egylet 1875-ben Barcson jött létre. Egy 1877-es116 alispáni jelentés pedig csak a szigetváriról tudott.

Az önsegélyezés mellett a munkásság az egyesületi tevékenység más formáival is próbálkozott. Olvasóköröket és önképzőköröket alapítottak. Az Általános Munkásegylet pedig már 1870-ben elkezdte a szocialista szakegyletek kiépítésére irányuló tevékenységét117. Ezek működését a Párizsi Kommünt követő betiltások és a jogi korlátozások nehéz helyzetbe hozták; sokuk feloszlott, mások pedig nevet változtattak. A Munkás-Heti-Krónika 1873. április 20-án 18 szakegyletet tartalmazó jegyzéket közölt118. A lajstrom Somogyból mindössze egyet jelzett: a Szigetvári Bőráru Munkások Szakegyletét. A szakegyleti mozgalom kezdeti szakaszában leginkább az önsegélyezés jegyeit viselte. A gazdasági fejlődéssel átalakuló magyar munkásmozgalom, s ezen belül a szakegyletek is jelentős fejlődésen mentek keresztül. A II. Internacionálé hatására a hazai munkásmozgalomban is termékeny talajra hullt a marxista tömegpárt megteremtésének gondolata. Az Engelmann Pál vezetésével újjáalakult pártvezetőség már 1889 őszén nekilátott a munkának119, melynek során állást foglaltak a szakszervezetek és egyidejűleg a szakegyletek országos hálózatának kiépítése mellett is120. Ez a kérdés az MSZDP 1890 decemberi kongresszusán is előkerült, kibővülve ezek országos összefogásának igényével is. Már említettük, hogy a munkásegyesületek nem alakíthattak fiókokat. Ennek ellenére a szakegyesületek céljaikat fokozatosan módosították. „Az önképzésen kívül jogvédelem szervezése, munkanélküliek segélyezése, azután a munkaközvetítés, végül az anyagi érdekek megóvása és fejlesztése: így fejlődik az egyesületi cél gazdaságivá. Hogy a szakegyletek összeolvadtak szövetségekké, egyik céljuk alapszabályaikban tagjainak szellemi és anyagi értékeit megóvni, munkafeltételeik javítására irányozott törekvéseit keresztül vinni.”121 A szakegyletek országos szövetségeinek központjai alulról felfelé építkezve jöttek létre. A gyorsan terjedő egyletek egy része nem volt feltétlenül szocialista. Sokuk csak a saját problémáival foglalkozott (önsegélyezés, kulturálódás), tagságuk zöme pedig a kisipari munkás volt122. Az egyletek tovább gyarapodtak, mikor minden szociáldemokratának kötelességévé vált belépnie a maga szakmai szervezetébe, illetve miután megalakult a Szakszervezeti Tanács.

Somogybán az 1890-es évektől, megszaporodó munkásmegmozdulások és sztrájkok jelezték a munkásmozgalom aktívabbá válását. Az egyleti szervezkedés-