Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Kanyar József: Fejezetek Dél-Dunántúl reformkori népoktatástörténetéből
Iskolai Tavaszi vizsgázók Őszi vizsgázók év fiú leány OSSZ. fiú leány ÖSSZ. 1845 13 9 22 12 8 20 1844 16 I I 27 l6 13 29 184s 16 13 29 IO 9 19 1846 11 9 20 I I I 2 23 1847 9 I I 20 8 IO l8 1848 8 IO 18 9 8 Li Össz.: 73 63 136 66 60 I 26 Az őszi iskolai év tavaszi vizsgáin - általában április közepén - 136 tanuló jelent meg, a nyári iskolaév - november közepi - őszi vizsgáján pedig 126 tanuló, mindössze csak 9,26%-kal kevesebb. * * * Megvizsgáltuk a rinyaújlaki ref. népiskola 1842-1847 közötti évi vizsgarendjének számításba vett tantárgyait és tankönyveit is a kései feudalizmus záró esztendeiből, analógiaként más református népiskolák tanterveire, tantárgyaira és tankönyveire vonatkozóan is támpontot nyújtva. Az iskolában 1847/48-ban már 5 „rendbe” sorolták és vizsgáztatták az iskola tanulóit. 1855-ben pedig már 6 osztályban tanítottak benne. Noha már megszáradt a tinta az 1845-ös szabályzat korszerű rendelkezésein: a népiskola s a népnevelés jelentősége a hétköznapok gyakorlatában még eléggé távol maradt a megvalósulás lehetőségeitől. Szilágyi József inkei tanító levele is ezeket az állapotokat tükrözi a feudalizmus záró esztendejében. Ezért fordult 1847-ben a Marcali járás már ekkor is jónevű szolgabírójához: Noszlopy Gáspárhoz, hogy a népnevelés ügyében „bírói szó emelését” és „parancsolatba kiadását” kérje a gyermekek iskoláztatása ügyében, miután - mint írta - „nálunk sok gyermek játszik (még) a porban”. A korszakot érzékletesen tükröző levelet teljes terjedelmében ideiktattuk: „Tekintetes Szolga Biró Ur, Tapasztalt jó Lelkű Uram! Alázatos tisztelettel és bizalommal kérem méltóztasson a népnevelés ügyében Bírói szót emelni és parancsolatba kiadni, hogy a gyermekeket a Szülök mennyire csak tehetik iskoláztassák: nálunk sok gyermek játszik a porban, - az iskolába pedig csak 30 van, lehetne pedig több, ezek is függést nem igen akarnak esmérni, megtetszik onnét, hogy csak amikor kedvekbe áll, akkor jönnek. Nékem becsületem ez által fogy, amit pedig nevelni akarok, de hatalmam nincsen, - nem nevelhetem hát, sőt még a keveset is el kell vesztenem: az élet semmi pedig előttem becsület nélkül, - különben kenyeret is tanittásból szerzek, - de ha nem járnak a gyermekek, elvesztem azt is. Kérem azért a legalázatosabb tisztelettel, méltóztasson boldogságom elől segélleni és a szüléket gyermekeiknek iskoláztatására parancsolni. Melly alázatos és bizodalmas kérésem után magamat kegyeibe ajánlott, tellyes tisztelettel maradok Inkén, alázatos tisztelő szolgája 10. Juni. 1847. Szilágyi József tanitó.”13 239
