Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Kanyar József: Fejezetek Dél-Dunántúl reformkori népoktatástörténetéből
sajtkészítés, len- és kendertenmesztés, fonás, szövés, vászonfehérítés, fehérruha- varrás, mosás, bútorok tisztántartása, lisztkezelés, kenyérsütés, főzés, gyertyamártás, szappanfőzés, ecetkészítés) s mindenfajta nőnemű munka (a sor és az állapot szükségeihez képest!) és éneklés. A szabályrendelet IV. fejezete az oktatás módját a tanítóképző intézetek számára írt „Tanmódszer” című kötetben határozta meg. Az alsó iskola tanítójáról (51-52. §) kimondta a szabályzat, hogy „minden tanodának legalább egy tanítója van. Ha a tanulók száma százat felülhalad és a községben erő és tehetség van, a tanító mellé, ha a tanulók száma kétszázra is felmén, egy vagy két segédtanító rendeltetik.” A tanító csak képezdét végzett és vizsgázott pedagógus lehet, akinek a 63. §-a a kántori teendők végzését még megengedhetőnek tartja, a jegyzőségi munkálatok ellátását azonban már nem. A szabályzat 30 év „hív és buzgó szolgálata” után nyugdíjra alkalmasnak tartja a pedagógust. A szabályrendelet megjelenése és alkalmazása után egy év elteltével magántanítóként már senki sem működhetett az országban. Az ilyen magántanítóknak vizsgákat kell tenniök. A szabályzat a tananyag felsorolása után kategorikusan leszögezte az oktatás gyakorlati céljául, hogy: „Ezen föllebb előszámlált két évfolyam tanulmányai úgy alkalmazták, hogy azok különös figyelemmel azon tárgyakra, amelyeket ismerni, tudni mesterséget űzőknek, kézműveseknek és kereskedőknek főképpen szükséges.” A tanév a szabályzat szerint október elején kezdődött és augusztus elejéig tartott, a nagy szünet ideje két hónap volt. Hetente csütörtökön egész napon, kedden pedig délután szünetelt a tanítás. A szabályzat 36-38. pontja a szünetekről így rendelkezett: „A külön alsó elemi tanodákban a tanodái év végével nagy szünet nincs, de a kerületi felügyelő a helybeli igazgatókkal egyetértve, a főigazgatót tudósítva, a legszorgalmasabb mezei munkákra, vagy más súlyos körülményekre figyelvén, több ízben, esztendőn át néhány napokra a tanodái járást megszüntetheti, de úgy, hogy ezen részleges szünetek, úgy mint tavaszi szántás, kaszálás, aratás és szüret idejében hat hetet felül ne haladjanak.” A tanítás időtartama - naponta - délelőtt három, délután pedig két óra volt. A vizsgarend félévenként „próbatételeket” írt elő a tanulók előmenetelének a megállapítására. Az 1845-ös iskolamodell - eltérően a Helytartótanácsi Tanulmányi Bizottság vezetőjének: Mednyánszky Alajos népoktatási reformtervétől - az alsó elemi osztályok részére egységesen azonos - latin nyelvi ismeretek nélküli - alap- műveltséget nyújtó tananyagot vett: fel tantervébe, önálló intézménynek tartva az iskolát, felsőbb - negyedik fokozatában pedig - a városi és polgári életpályákhoz szükséges gyakorlati ismeretek tanítását vette célba, de nyitottsága sok életpálya irányában - az oktatott ismeretek birtokában - az alsófokú elemi iskoláknak is megvolt. A szabályzat - állami dokumentum lévén - ezúttal sem vonatkozott a protestánsok iskoláira. Ahogy azonban a protestáns népiskolákra is hatott a két Ratio és fordítva, úgy az 1845-ös szabályzatnak is volt rájuk ösztönző hatása és fordítva. E népoktatási reform első lépése hazai közoktatásunkban nemcsak a Mednyánszky Alajos által készített átfogó reformterv volt, hanem az a tény is, hogy 2?4
