Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szili Ferenc: Vásárok Somogyban (1700-1848)
VÁSÁROK SOMOGY MEGYÉBEN (1700-1848.) SZILI FERENC i. A mezővárosok és az, uradalmak vásári szabadalmai A vásárok hagyományai az Árpád-korba vezethetők vissza. A középkori vásárok rekonstruálása azonban nehézségekbe ütközik, mivel a vásári privilégiumokat tartalmazó oklevelek - különösen Somogybán - nagyrészt elpusztultak, vagy pedig elkallódtak. Reiszig Ede e tekintetben csak szórványadatoikat közölt.1 Takáts Sándor szerint a vásárok a hódoltság korában a maguk folyamatában is kimutathatóak.2 E tekintetben csupán Somogy megyére vonatkozóan tesszük meg 'észrevételeinket, mivel a rendelkezésünkre álló összeírások, amelyek közvetlenül a török kiűzése után készültek, nem igazolják Takáts Sándor sok tekintetben logikus és optimista érvelését. Az 1695-ben készült kaposvári kamarai kerület összeírásában 73 településről kapunk részletes összeírást. Az 1720. évi országos összeírás - a me,gyére vonatkozóan 211 települést vett számiba.3 E települések gazdasági és népesedési viszonyai lehangoló képet mutatnak. A megyében elpusztult falvak száma, valamint a lakosság nagymérvű csökkenése meggyőzően bizonyítja a török uralom regresszív hatását.1 A XVIII. századi gazdasági fejlődés egyik mutatója a vásárok tartása, amelyek térben és időben is jelzik a kereskedelem fejlődését. Somogy megyében 21 település kapott vásári szabadalmat.5 Közülük a megye két legjelentősebb mezővárosa Szigetvár és Kaposvár az elsőik között, az előbbi 1700-ban, az utóbbi pedig 1703-ban. A fenti mezővárosokban az országos vásárok mellett már hetivásárokat is tartottak. A vásártartási jogot a király, illetve a Helytartótanács adta, mind a mezővárosoknak, mind pedig az uradalmaknak. A vásártartási jog megszerzése egy-egy település részére korántsem jelentett könnyű feladatot. A kérelmeket a Helytartótanács csak abban az esetben hagyta jóvá, ha a szomszédos uradalmak és a mezővárosok, amelyek már privilégiumokkal rendelkeztek nem tiltakoztak ellene. Általános követelményként szabták meg, hogy a vásártartási joggal rendelkező helységeknek legalább két mérföld távolságra kellett lennie egymástól. Ez a későbbiekben, az uradalmak és a fejlődő mezővárosok között súrlódásokhoz vezetett, mivel a nagy befolyással rendelkező nagybirtokosok, korábban vásári privilégiumot szerezve, nem voltak érdekeltek abban, hogy a mezővárosok is vásárokat tartsanak. 187
