Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Péterffy Ida†: Oroszi Julianna (Horváth Ádám első házassága) (1782-1793)
Oh ti, Ámor hitető szavai! Csalfa Citerea madarat! Hol, hova tűntök? Merre repültök? Ellenetek se kalitka se tőr, /:Szárnyatok fát, vasat egyre kitör.:/ A balatonfüredi otthonból már régen elszálltak „Citerea”, a boldogság szigetének madarai. A világot járt Horváth végül is felvilágosodott gondolkodású elméhez méltó módon vetett véget amúgy is névleges házasságának. „Csak te is, Themis! légy velem: / Szaggasd le l]ánczom, kötelem” - sóhajtja „Öha)tott elválás” c. dalszövegében. Thémis, a törvényesség istennője meghallgatta kérését és segítette a nehéz lánccá vált házassági kötelék felbontását az 1790. évi ország- gyűlés határozata formájában. Mint protestánsaknak lehetséges volt a polgári rendtartás szerinti törvényes elválás, amit gyermek létezése sem nehezített. Bala- tonfüred akkoriban Zala megyéhez tartozott, így a válási kereset a zalaegerszegi törvényszékre került. Itt mondták ki 1793. május n-én, Horváth 33. születésnapján, a törvényes válás tényét. „Kedves hűségtelenemtül aznap meg menekedtem” - írja később - „a házasi kötél alól felóldoztattam, / A’ hozzám nem illő oldal tsonttól el választattam.” Az ex-férj gavallérmódra viselkedett: „karon fogva vezette a’ Sententia’ hallására hitvesét, annak felolvastatása után ismét megkínálta jobbjával ’s csókkal vált-el tőle a Bírák előtt.” Oroiszi Julianna és Horváth Adám házasságának regénye ezzel az illedelmes jelenettel lezárult. Horváth a válás után pár hónappal, már szeptemberben újra nősült. Feleségül vette Sárközi Jusztinát. Oroszi Julianna, mint azt Horváth- nak egy jóval későbbi, 1818-ban kelt leveléből tudjuk: - „gyermekem egyik fe- leségemtül sem vált, valatnint nints a’ még élő elsőnek mostani férjétül is” - ugyancsak házasságot kötött másodszor is. Mikor, kihez és hová ment férjhez? Erről eddig nem került elő adat. Egy bizonyos: a füredi Orfeus elől „szép Euridi- czéje” végleg, „élve el-e:lragadtatott”. További élete eltűnt szemünk elől, de poéta férjének jóslata bevált: „A’ hol írásim olvassák, ott olvassák híredet.” Tegyük hozzá: ahol énekelik az Ötödfélszáz énekek sok szép szomorú dalát, szerelmi bú- songását, a távolban ott áll az ihlető múzsa, a „szép arcú”, „nemes hajlandóságú” „derék értelmű” művelt, Oroiszi Julianna, ki valaha „szívre hatón” hallgatta poéta férje lantszavát, s boldog napjaikban vele együtt „mondogálta” az éneket. 184
