Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Péterffy Ida†: Oroszi Julianna (Horváth Ádám első házassága) (1782-1793)

„Remeteházában” élt, a feleség is többet volt egyedül, mint hitestársával, de a mind látogatottabb Füreden akadt társaság, s barátnők, akik olyan pletykákkal is traktálták, amelyek tovább mérgesítették a kettőjük közötti viszonyt. Nem volt könnyű átkelni a nagy vízen sem, különösen akkor, amikor

HABJAI Országunk’ kisded tengerének A’ partokon ollyan réműlést szereznek;

Hogy tsupa értz legyen közepén szivének,

A’ ki neki merne indúlni vizének . ..

Így kezdi Horváth „Egy szép Aszszony mentsége, kit a Balaton látogatóba menni nem eresztett” c. versét, 1789. márc. 28-án.

Egy mértfőid e’ víznek egész szélessége,

Még is a’ haboknak magas szörnyűsége A’ túlsó partról is be-láfiszik: - elége Ide? bár a’ Jázon’ nagy vakmerősége?

Hát egy gyenge szivű Asszony állatnak Eszében, ezt látván, mik foroghatnak?

’S most őrlőt tölteni ennek a’ garatnak,

Vélném még magam is durva gondolatnak.

Horváth nem egyszer vakmerőén szállt vízre a viharban is, mint azt Balatoni veszedelem c. hosszú elbeszélő versében előadja. Feleségétől - mert ő lehetett a látogatást elhalasztó „szép Aszszony” - ezt valóban nem kívánhatta.

Oroszi Julianna és Horváth Ádám házasságának négy „békével” töltött tele: 1782-83, 83-84, 84-85 és 85-86-ban volt. A három boldognak mondott nyár: 1783-84-85. Az egymás iránti bizalom megrendülése tehát 1786 tavaszára - vagy farsangjára? - tehető. Hogyan kezdődött a törés? Erről hosszan részletezve számol be Horváth egyik éppen nősülő barátjának, kit óvva int: vigyázzon felesége barátnőire!

Az Asszonyi Nemnek az a’ szív-ható kedvessége,

A’ mellyben én hiszem, hogy áll felettünk deréksége,

Köz majd minden Aszszonyokkal, ’s a’ mint a’ Feleségben,

Szint-úgy meg van más Aszszonyban, Barátnéban, Véndégben. Ennek amara nyilat lő maga kedveltetése,

’S ninfis a’ vett sebnek elősször szembe tűnése;

De majd egyszer édes Annyát Kupidó meg-sértette,

Barátnéja’ szerelmeit a’ Társ úgy meg-érzette,

Hogy a’ maga szíve titkát inkább Barátnéjával Meri közleni, mint maga Házas ’s háló Társával.

Jaj már akkor a’ Férjfinak! - mert már a’ változó szív Változásinak segédet maga keres, maga hív.

Már akkor, bár boldog fejed szűljön-is Minervákat,

Minden ajakad nyitása teremjen bár Rósákat,

Nints haszna; mert van tánsodnak nálladnál jobb barátja. 178