Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Péterffy Ida†: Oroszi Julianna (Horváth Ádám első házassága) (1782-1793)

tekintet nélkül nagy Embert illetnek”, a történeti példák sorával igazolja ugyan állítását, de ha ellenkezőt tapasztalt volna füredi asszonyánál, aligha írja le e sorokat. Sem azt, hogy „az Aszszonyok sem nem ollyan ostobák, hogy a közön­ség javát meg ne értenék; sem nem ollyan semmik Országunkban, hogy Társa­ságunk tagjainak ne tarthattatnának, illendő válna őket mind az alsóbb, mind a’ Felsőbb Gyűlésekbe be-botsátani.” Horváth már az 1787 előtt keletkezett „Az Aszszonyok ditséretéről” c. versében „hartzol” mint „jámbor Vers-Író az elmés”, „élesen néző Aszszonyo- kért”: Ah! Házasság-szerző Júnó-szűlöttei! Artatalan barátim! Diánna’ Szüzei! Hartzolnak ez jámbor Vers-Író kezei Ér’tetek, ón kedves szívem’ szerelmei! ’S hát okossabbaknak tartják-e magokat A’ férj fiák? a’ kik panaszkodnak sokat, Hogy nem-győzik észszel az elmés tromfokat, ’S szemmel az élessen néző Aszszonyokat. Mi hát a’ Férjfinak az a’ deréksége? - A’ kiilömböztető elme' tehetsége, A’ jó Igazgatás’ okos mestersége. - Ez a’ közönséges Társaság’ szüksége. —-Ha rá szoríttanák az Asszony-népeket, Szint’ úgy véghez tudnák vinni mind ezeket. Lám igazgatnak-is számos embereket Sok Űri özvegyek sok nagy Ház-népeket. A’ nagy tudománnyal se kevélykedjetek, Vágynak Polikszénák ’s mások kik veletek, Érnek, kiknek tudós, ’s bőlts emlékezetek, Szinte úgy fenn-marad, a’ mint a’ tietek. Horváth, mintha önmagával ellentétbe kerülne, egy alkalommal így pa­naszkodik Kazinczynak: „ebben az aszszonyokat imádó világban, ugyan meg vesse a ’férjfi ingenium magát, hogy a’ nemes elméjű aszszonyokat olyan kézen tartsa, nehogy az igaz utat el tévessze. Nekem csak az is dolgot ad, hogy a na­turalizmustól (akkoriban a materializmus neve) megoltalmazzam. Az utóbbi mondatból arra következtethetünk, hogy Oroszi Julianna nemcsak verseket, re­gényeket olvasott, hanem eszméltető, gondolkodtató írások is megfordultak ke­zében. Horváth ugyanakkor, amikor felesége olvasottságával dicsekszik, Kazin­czynak, legbizalmasabb barátjának el panaszol ja: „ha úgy szeretné az ágyas há­zat, mint a! könyv házat, még jobb lenne ...” Kazinczy levelezésének első kötetéből egyetlen levélváltásról értesülünk Oroszi Julianna és a széphalmi költő között. Kazinczy német nyelvű levele nem maradt fenn, csak Horváth utalásából értesülünk róla: „Én a Madame Horváth- nénak (célzás a francia címzésre) kezébe adtam leveledet, és vele meg magya­ráztattam, ő örömmel vette, és az Első hajóst óhajtva várja.” Befejezésül hozzá­176

Next

/
Thumbnails
Contents