Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Péterffy Ida†: Oroszi Julianna (Horváth Ádám első házassága) (1782-1793)

fiatalabb Pálnak 1732-ben történt halála. Ádám, a „Három Urfi közül a középső ág”, „Kinek veszte felett keservesen sírnak” 1748-ban, kiről szólnak a „temetési versek”. Ez az Oroszi Ádám nemzedékileg lehetett Oroszi Julianna dédapja, vág)' nagyapja, kit a sirató vers így dicsér:

Kegyes jó erkőltsöt, szelíd természetet,

Oltott Isten belé igaz szeretetet,

Istenhez, emberhez mikép viseltetett,

Mindnyájan jól tudgyük, kik ismertük őtet!

A kor szokása szerint nemcsak az ittmaradottak siratták el a megholtat, hanem annak nevében is szólt a búcsúszó. Oroszi Ádám is „Bútsuzik kedves hites Társaiul Nemes és Nemzetes Csérnél Klára Asszonytúl”:

El hidd Csérnél Klára, nékem kedvasb voltál,

Mig e’ földön éltem sok ezer klarisnál,

Klára volt a’ neved tisztán világoltál,

Világod fényével engem vigasztaltál.

Oroszi Ádám fiai: Dániel, Mihály, István és László. Leánya: Krisztina, ekkor 4-5 éves. Testvérhúga Oroszi Julianna, kinek férje Kazai Márton. Ö lehetett Horváth feleségének névadó nagynénje.

Az évszázados nemességgel, a megyében vezető szerepet játszó magas rangú elődökkel büszkélkedő család sarja, Oroszi Julianna, gazdag örökségre számíthatott Veszprém, Zala megyében lévő „szép birtokain”, „portiója” volt a füredi tában, sőt Somogy jól termő földjéből is részesedett. Mit hozott ebbe a társadalmilag és anyagilag jól megalapozott házasságba az ifjú Horváth? Ekkor még nem volt országos híre-neve. Csupán Pápán, Veszprémben és környékén ismerték, szerették barátai. A megye legmagasabb köreinek társaságában aratott sikereket névnapi köszöntőivel, lakodalmi verseivel, szellemes társalgásával, dalos kedvével, farsangi táncaival. Foglalkozása ügyvéd, földmérő, „az egész Országra fel esküdt mérnök”. Az Oroszia'knál ugyan régibb nemesi család - a Pa- lócziak - sarja, de öröklött vagy szerzett vagyon nélkül. Mégis éppen nemességénél fogva a legszebb reményű „aranyifjú”, ki számíthat társadalmi előmenetelre, megyei tisztségek elnyerésére. A gazdálkodás mesterségét, s az ebből származó gyarapodás „tudományát” házasságkötése után tanulta meg.

Oroszi Julianna és Horváth Ádám nem tudjuk hol ismerkedett meg. Tót- vázsonyban, egy veszprémi bálban, vagy a pápai farsangi mulatságok egyikében? Lakodalmukról sem maradt fenn híradás, de elképzelhető, hogy a jómódú, rangos lányos házban mindent megtettek azért, hogy előkelő vendégsereget ültessenek a díszesen, bőven terített asztalok köré, hol „egyik a bort leste, másik a’ vadat”. Borból akkoriban a legrangosabb somlai járta. A Bakony „kies erdejéből” ,ymódos ’s tettzetes erdei pompa” került ki. A közeli Balatonból és a patakok vizéből halat, rákot tálalhattak, miközben zengett ,,a’ Febus húros musikája”. Vajon énekelt, verselt-e az ifjú férj saját mennyegzőjén, mint ahogyan másokét sokszor ünnepelte dallal, szóval? Szólította-e most is, mint később egyik barátjának kedveskedve ,,Músá”-ját?

70