Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Nagy László: A visszafoglaló háború értékelésének változásai a magyar történetírásban és hadtörténetírásban

talékai mégis biztosították, hogy az országegyesítés a magyar állam szempontjából nem lett pirruszi győzelem.”78

Talán nem tekinthető a szerző részrehajlásának azon megállapítás, hogy a magyar hadtörténetírás ennél tovább ment mind a török uralom negatívumainak egyértelmű megállapításában, mind pedig a visszafoglaló háború pozitívumainak hangsúlyozásában. A szintén a hetvenes években készült, de csak a nyolcvanas években megjelent „Magyarország hadtörténete” több kérdésében gyökeresen szakított a korábbi nézetekkel, állásfoglalásokkal. így például illuzórikusnak értékelte a főként Zrínyi Miklós megállapításaira hivatkozó „önfelszabadítás” lehetőségét, és egyértelműen leszögezte: e háború eseményei ismételten megerősítették, „hogy Magyarország és Erdély hadipotenciálja a XVII. század végén semmiféle összefogás és áldozatvállalás révén sem lett volna elegendő a török kiűzésére.” A munka az európai összefogás jelentőségének hangsúlyozása mellett igyekezett igazságot szolgáltatni a török ellen küzdő idegen katonáknak is: „Az a félszázezernyi nyugat-európai tiszt és katona, aki a törökellenes küzdelemben Magyarországon életét vesztette, jelentős véráldozattal járult hozzá ahhoz, hogy a török uralom alól felszabadult ország a fejlődés útjára lépjen. Bátor harcukkal tiszteletreméltó helyet vívtak ki maguknak a magyar históriában is.” S jóllehet az egykorú magyarokban a török kiűzése nem keltett akkora örömet, mint például ugyanez a folyamat a balkáni népekben, de ma már világosan látnunk kell, „hogy a török uralom itt is a fejlődés fő gátja volt, ezért a karlócai béke jelentős mérföldköve törénelmünknek.”79

Mindez persze még korántsem jelenti azt, hogy ma már méltó helyen lenne közgondolkodásunkban, a tömegek történeti tudatában a török kiűzését eredményező háború históriája. A régi beidegződések megmutatkoztak azokban a felemás megnyilvánulásokban is, amelyek Buda fölszabadulásának 300-ik évfordulóját övezték. Még mindig hat az „ősi ellenségünk a német hódító” történelemszemlélet torzító hatása, akárcsak hatnak a protestáns-centrikus, vagy hunga- rocentrikus szemlélet maradványai is. Ezek teljes megszüntetése, fölszámolása az elkövetkező évek, évtizedek történetíróira és hadtörténészeire vár.

144