Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Nagy László: A visszafoglaló háború értékelésének változásai a magyar történetírásban és hadtörténetírásban

ciaország szövetségese volt. Ellenben veszélyeztette a Habsburgok világuralmi törekvéseit.” A török uralom magyarországi hatásáról ilyeneket olvashatunk: ,,Ha Magyarország Erdély módjára beilleszkedik a török birodalomba, olyan ideiglenes, névleges függésbe került volna, amely százszor többet ér, mint a Habsburgok alatti papír függetlenség... A magyar a német császárhoz fordult védelemért, az pedig elküldte az első tűzvonalba meghalni.” E nézet szerint „a török Magyarországot tnagunk tettük állandó hadszíntérré, holott Becs alatt megmérkőzhetett volna Kelet és Nyugat nélkülünk is, és anélkül, hogy országunk közepe elpusztuljon.” A török védelmében a szerző elmondja, hogy azok velünk, mint ellenséggel jobban bántak, mint a jóbaráttal a szövetségesek. A török „előzékeny és lovagias tudott lenni”, emellett fegyelmezett katona volt a háborúban és tisztelettudó a békében.1''"1

A két világháború közötti magyar hadtörténetírás terjedelmes szintézisében érdekesen keveredik a két irányzat ugyancsak eltérő állásfoglalása. Ennek az az alapvető oka, hogy a szerző nem végzett alapkutatásokat, hanem a politikai történeti irodalom adatait ültette át munkájába, legtöbbször minden kritika nélkül. Ebben az eklektikus műben így helyet kaphattak a törökellenes erőfeszítéseket és teljesítményeket lebecsülő vagy túlértékelő passzusok egyaránt. A XVII. század végi törökellenes küzdelem magyar történelmi jelentőségét a szerző ugyan nem tagadja, ám sokszor olyasmiket ró fel hibaként a küzdelem hadvezéreinek, amik akkor a hadművészet fejlettségének általános helyzetéből adódtak. A hadvezérek ténykedésének elemző objektív értékelését a legtöbb esetben felületes elmarasztalások, vagy görögtüzes magasztalások helyettesítik. így például a Buda 1686-os fölszabadításában hervadhatatlan érdemeket szerzett Lo- tharingiai Károly hadvezéri tevékenységének ez a végső summázása: „.. . méltán megérdemli, hogy a hálás magyar nemzet elismerésének babérkoszorúját helyezzük el nemes lelkének és porladozó csontjainak kegyeletesen megőrzendő emlékezete fölé.”'1'’

Ertékelésváltozások a marxista irodalomban

Amint az köztudott, a fordulat éve többrétű és mélyreható változásokat eredményezett a magyar történettudomány frontján is. Egy jövőbeni elemző tudománytörténeti felmérés feladata annak megállapítása, hogy mennyiben volt indokolt és szükségszerű minden esetben egyes személyek „kiiktatása” a magyar történészgárdából, illetve mások irányító polcokra való helyezése. Azt azonban már most is elmondhatjuk, hogy a napi politika jelszavait a történettudományra erőltető törekvések diadala és a vulgár-marxista szempontok érvényesülése máig ható károkat okozott nem csupán a magyar történetírásnak és hadtörténetírásnak, hanem közgondolkodásunkban is és nem csekély szerepe van a ma is tapasztalható identitás zavarban. A XVII. század végén lezajló visszafoglaló háború értékelésében mutatkozó torzulásokat elsősorban az „ősi ellenségünk a német hódító” aktuálpolitikai jelszónak a visszavetítése okozta, de nem kevés zavar forrásává lett a hungarocentrizmus és provincializmus érvényesülése, valamint az ahistorikusan felfogott és érvényesített osztályharcos szempontok uralkodóvá válása is. Jelen tanulmány szerzője itt kívánja leszögezni, hogy történetírásunk és hadtörténetírásunk megjelölt torzulásai és hibái fellelhetők saját korábbi mun-