Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)
eodem, quo exiuerunt, septem judices venerunt et captos quoque induxerunt”). Mindezeket mindaddig Szigeten tartja, míg őfelségétől utasítást nem kap a teendőkről. Panaszolja, hogy Sigismund Gallér mintegy Zrínyi ügynökeként („cum anima et spiritu domini Zrini”) működött Szigeten: méltánytalan és jogtalan vizsgálatokat végzett, a szigeti vajdákat, kapitányokat, mindenféle más katonákat és a városi lakosokat esküre kényszerítve azt vizsgálta, hogy ki hajlik Zrínyihez (,,vt si quid ad votum ipsius Zrini agere potuisset”). Amit egyet- mást Ibafalvay Ferenc [kamarai] ellenőrtől hallott, őfelségének jelentette, jóllehet a vizsgálat ideje alatt nem tudta kideríteni, hol légyen a Szigetnek alávetett nyolc vármegye, a nagy mezővárosok és a sokezer forint (,,et nunc octo comitatus huc subiugatos ac oppida magna multaque millia florenorum vbi sint, tempore inquisitionis rescire et inuenire minime potuit”). A commissáriusok azért nem akartak tovább Szigeten időzni, mert [előzőleg] Gyulán három hónapot vagy még annál is többet töltöttek. Kéri Nádasdyt, hogy amennyiben őfelsége haragudna rá, csillapítsa le, mert Isten a tanúja rá, hogy ő semminő okot nem adott arra. Jelenti, hogy [ez ügyben] írt a marsainak (,»spectabili magistro domino marescalco”) is. Mint azt Nádasdy bizonyosabban is megtudhatja, a commissáriusok azért nehezteltek meg rá és azért mentek el Szigetről anélkül, hogy a bírákat bevárták volna, mert bizonyos széna árában két forintot nem volt hajlandó kifizetni. A commissáriusok ott-tartózkodása idején végig ágyban feküdt; mások segítsége nélkül most sem tud felkelni. A vizsgálat befejezését azért kívánta volna, nehogy olyan hír maradjon utána, miszerint ő őfelségének áruló, rossz és tékozló szolgája volt (,,vt sue maiestati prodigus, malus et dissipator seruitor fuerim”). Reméli ugyanis, hogy a vizsgálat kimutatná, vajon rossz, áruló és haszontalan szolga volt-e (,,an malus, prodigus et invtilis seruitor sue maiestati extiterim”) vagy nem. Ez a véghely őfelségéé, s ha el akarja tőle venni azt, ő kész belőle kimenni, feltéve, hogy időközben meg nem hal (,,si interim vitam meam non definiuero ex hoc seculo emigrando”). (L.) Külön cédulán:1 Panaszkodik Nádasdynak, hogy a commissáriusoktól a fülébe jutott, miszerint őfelsége másnak akarja adni a szigeti tisztet. Emlékezteti rá, hogy mindkét alkalommal erőszakkal kényszerítették annak vállalására (,,istis duobus vicibus in hoc officium gerendum coartatiue intromisit”). Őfelsége akarata ellenére akkor sem maradhatna e tisztben, ha akarna, szeretné azonban tudni, hogy ki lesz az, akinek azt őfelsége adja. OL E 185. Nádasdy cs. lt. Misszilisek. Horváth Márk levelei; kivonata (első személyben): Szigetvári várkapitányok levelezése 100. 1. i. Külön, „seruitor Marcus Horwatt” aláírásé cédulán, amelyre valaki utólag ceruzával az 15 55-ös dátumot írta. Bár a levél két darabja távolra került egymástól (a levél: ff. 294- 295., a cédula: f. 13.), az íráskep és a tartalmi összefüggések egyaránt az együvétartozás- ra vallanak. 108. Sziget, 1561. május 2. Nádasdy érdeklődésére azt válaszolhatja, hogy Horváth András méltatlanul és ok nélkül tett panaszt ellene Nádasdynál s felesleges volt Nádasdyt ezzel az üggyel zaklatnia („bántany”). Horváth Andrást sem ő, sem pedig szolgái nem bántották, iránta sohasem volt gonosz szándékkal. Éppen ellenkezőleg: négy lóra való helyet adott neki Szigeten, négv lóval felvette a zsoldlajstromba, sőt még lóval is kisegítette. Horváth András mégis ellene beszél („bozzw bezédekel illetett”), s dobosát is elcsábította (,,el hytette wolth”) tőle azzal, hogy Zrínyi Miklós szolgája, s vele semmit sem gondol. Abból sem vett el semmit, ami kevés az atyjuktól maradt,1 minden Horváth Andrásnál maradt. Csak annyit mondott Horváth Andrásnak, hogy lévén ő is halandó, ki akarja venni a hagyatékból az ő gyermekét illető részt, s ha gyermekének netán halála történnék, az ő része is Horváth Andrásra szálljon, és viszont. Jámbor emberek előtt megosztoztak bizonyos kanalakon és tálakon; Horváth András a maga részét akkor elvitte körmendi házuktól, nem tud róla, hogy azok hol vannak. Ö nem oka Horváth András megfogyatkozásának; az övé neki nem kell, sőt örömest segítette volna is őt. Horváth András azt is követeli tőle, hogy a falkosi jószágból adja ki a részét; azt most nem teheti, a termésen azonban megosztoztak: Poky Gergelyt és Bakóca Bálintot küldte oda, hogy azt osszák el. (M.) OL E 185. Nádasdy cs. lt. Misszilisek. Horváth Márk levelei, i. Mint az alábbiakból kiderül, Horváth András Horváth Márk rokona és osztályos atyjafia volt. 118
