Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)
a megyében a katonatartás terén mutatkozó egyenetlenségek miatt. Az 1714. január 6-i ülésen Nádasdy főispán 20000 Ft erejéig újkivetés elkészítésére szólította fel a megyét. A „téli quantum” kivetése alkalmából igazságosabb teherviselést akart bevezetni, szem előtt tartva a lakosságnak azon óhaját, hogy ne mindig ugyanazok a helyiségek legyenek kvártélyadásra kijelölve. A kivetett porciók behajtásához századonként — egy lelkiismeretes biztos kijelölését is elhatározták, valamint 1 német és 2 megyei katona jelenlétét a behajtásoknál. A nagybajomi közgyűlésnek (1714. április 7.) határoznia kellett a vármegye és a pannonhalmi apátság régóta húzódó dézsma perében a kancellária tárgyalására: Bécsbe kiküldendő bizottság összetételére nézve. A megye 3 tagú bizottságot állított össze, amelynek tagjai: Nádasdy Tamás főispán, Saruké Miklós alispán és Madarász László alispán-helyettes voltak. Ugyanezen az ülésen azonban vissza kellett utasítani a megyének Hűin katonai parancsnok megkeresését, aki állandó ingyenmunka szolgáltatását kérte a megyéből. A vármegye a téli és a nyári katonai táborozás összegét 51 000 forintban állapította meg, majd Ba- kics Péter szerémi püspök és babócsai apát kérelmét tárgyalta, amelyben jobbágyainak engedelmességre intését kérte a megyétől, ellenszolgáltatásként pedig elengedte az előző esztendőben beszedett kétesztendei kilencedet. A következő közgyűlést Igáiban tartotta a megye Sankó Miklós alispán elnökletével 1714. május 17-én, amelyen VI. Károlynak két levelét is felolvasták. Az egyikben bejelentette az uralkodó a XIV. Lajos elleni háború befejezését és a béke megkötését. De kihirdették azt a pátensét is, amely a protestánsoknak a articularis helyeken kívül megtiltották vallásuk szabad gyakorlását, templomaik és iskoláik építését, megtiltva még azt a gyakorlatot is, amely a nemeseknek korábban megengedte azt a gyakorlatot, hogy szabadon tarthassanak lelkészt és tanítót a saját házaikban és ott szabadon gyakorolhassák a vallásukat is. Erre a közgyűlésre érkezett meg Fejér megye átirata, kérve, hogy Székes- fehérvár szabad királyi város privilégiumát, amelyet Lipót adott kiváltságként a városnak 1703-ban, hirdessék ki a közgyűlésen. A közgyűlésen egyébként az élelmiszer árszabályok, a mérők és a súlyok elkészítésével is megbízták az alispánt. A következő közgyűlést Nagybajomban tartották: 1715. február 11-én Madarász László h. alispán elnökletével. Ezen már 3 főszolgabíróként résztvett Baksai András, Malik János és Sárközy János, és Bácsmegyei György helyettes főszolgabíró, valamint Bácsmegyei János helyettes alszolgabíró. Erre érkezett meg 1715. január 23-án VI. Károly levele is, amelyben megtiltotta a katonaság eltartását illetően a megyék külön egyezkedését a katonasággal, helyébe új szabályzatot készíttetett az uralkodó, amelyet ki is hirdettek a közgyűlésen. A gyűlés negyedik napján elkészült a 4531 forintra rúgó dézsma kivetése is. Ezen a közgyűlésen tárgyalta a megye a iszigetvári katonai parancsnoknak: Johann Hűin generálisnak azt a javaslatát, hogy a porciókivetés alól mentesítsék a cigányokat, mivel azok, kivetés esetén, elköltöznek Szigetvárról és akkor ,,a piszkos munkákat, az utcák tisztítását, a ganéj hordását” senki sem végzi el helyettük, effajta munkára pedig sem katonákat, sem parasztokat a falvakból nem rendelhet ki. Az 1715. augusztus 21-én tartott nagybajomi közgyűlésen - amelyen ismét Madarász László h. alispán elnökölt - sürgették a törvényszék újravaló felállítását és működtetését, a régi szolgabírák helyett újak választását. Ugyancsak 98
