Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)

Nem tartjuk véletlennek, hogy 1919. április 12-én Hamburger Jenő, Móricz Zsigmond és Bíró Lajos kíséretében a Földművelésügyi Népbiztosság, a külföldi újságírókat Somogyba hozta. A holland, az angol és az amerikai újságírók Latinca és vezetőtársai kíséterében meglátogatták a fészerlaki és a toponári termelőszövetkezeteket. Az ott tapasztaltakról elismerőleg nyilatkoztak, írtak. A Móricz Zsigmond által készített riportok és írások akkor népszerűvé, közismertté tették a somogyi termelőszövetkezeteket. Ö számolt be a Pesti Hírlap hasábjain elsőként a falu-város közötti termékcseréről, a főváros élelmezéséről a „Magyarországon nem hal éhen senki!” című riportjában. Latincáról ezt írta: - „Mutatta Latinca elvtárs a térképet, hogy eddig mely községekből szállítottak Budapestre élelmet, valami 10-12 község az egész, hol van még egész Somogy! És hol az egész ország!” Majd ezután a megye gazdasági életéről, a termelés biztosításáról írt Móricz. Végül ezzel a gondolattal fejezte be cikkét: - „Magyarországon nemcsak, hogy nem hal éhen senki, hanem most kezdődik az igazi boldog és emberi élet.”aí

4. A kormányzótanácsi biztos

1919 májusának derekán a Kormányzótanács a rendkívüli katonai-politikai helyzetre való tekintettel, a megyék élére tejhatalmú kormányzótanácsi biztosokat nevezett ki. Somogybán a belső ellenforradalmárok a gazdasági politikai helyzet nehézségeit kihasználva, májusban több helyen ellenforradalmi zendüléseket provokáltak. Május 5-én Lengyeltótiban, n-e után pedig Nagyatádon a kispolgári és kisgazda egyének fordultak szembe a Tanácsköztársasággal. Itt a karhatalmi század, illetve jelentős erők összevonása után lehetett csak a mozgolódást felszámolni. Az okok között a politikai ok látszólag másodlagos volt, mert mindenütt a gazdasági nehézségeket használták fel a rendszer ellenségei az elégedetlenség szítására.

S ekkor, május 19-én a belügyi népbiztos táviratilag kinevezte a megye élére Török Gábor építőmunkást, volt debreceni párttitkárt. Török miután a szűkebb pátriája román megszállás alatt volt, a belügynek rendelkezésére állt.’12 A hivatalát Török nem vette át, és mivel a fővárosban más elfoglaltságot kapott, helyére Zónik István szabót, Kaposvár korábbi karhatalmi parancsnokát nevezték ki. Mivel Zónik ismert jobboldali beállítottságú, s ebben az időben eléggé kétes kapcsolatai voltak a megdöntött uralkodóosztály néhány tagjával, ezért a vezetők, főleg a kommunista fiatalok a kinevezése ellen tiltakoztak. Győrffy Antal visszaemlékezése szerint ketten, Róth Imrével utaztak fel a fővárosba, ahol Rabinovics József helyettes népbiztostól követelték Latinca Sándor kormányzótanácsi biztosi kinevezését.92 Valószínűleg ez május 25-én vagy 26-án történt, mert 27-én a helyi lap közölte már Latinca kinevezését/1'1

Latincát a kinevezése, a kinevezés mögött lévő kulisszatitkokat ő is ismervén - nem érte váratlanul. A párt megyei vezetői, a megyei munkástanács intézőbizottsága, senki előtt nem hagyott kétséget, hogy Somogybán csak olyan első számú vezetőnek szavaznak bizalmat, akit ismernek és akinek a megyében tekintélye van. Ezt a fővárosban, a Kormányzótanács belügyi népbiztosságán a további félreértések végett közölték is. Ugyanis a korábbi gyakorlatot ismerve, tudatták, hogy a sok problémát okozó különféle népbiztosi küldöttek és megha364