Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)

lisztet, krumplit, kukoricát, babot, tojást, zsírt - akitől mi telik össze fogjuk szedni és akkor a beszállítást hová eszközöljük?”"0

Májusban a tavaszi munkák dandárjakor tovább fokozódott a falusi szegénység Latincához írt panaszáradata. Az általa kidolgozott aratási szerződést elsősorban azért bírálták a termelőszövetkezetekben lévők, hogy lehetőséget biztosított a kívülálló agrárproletár aratóknak is. A rácegresi, a nyiresi termelőszövetkezetekből érkezett ellenzőket végtelen türelemmel, meggyőzéssel szerelte le. A rácegresieket arra kérte, hogy nyugodjanak bele és fogadják el, mert „. . . ennek a szerződésnek a megállapításával szem előtt tartottuk, úgy a szövetkezet, mint a nincstelenek érdekét is. A célunk az, hogy minden nincstelen munkanélküli, akinek úgyszólván egyedüli kérése, hogy álláshoz jusson. . . azt biztosít- suk,”71

Május 2-án a nyiresi termelőszövetkezet tagjait is türelemre és megértésre kérte. „.. . Hiszen nekünk célunk volt azzal, hogy azokat a nincsteleneket és rokkantokat, akik nem tagjai egy szövetkezetnek, valamiképpen egy kis jövedelemhez juthassanak. . . Mert kedves elvtársak higyjék el, hogy maguknak még mindig jobb a helyzetük ezekkel az arató munkásokkal szemben, akik csak rövid ideig vannak munkában és úgyszólván ezalatt a rövid, idő alatt kell nekik egész évi megélhetésüket biztosítaniok,”72

Türelemre és megértésre kéri a szövetkezetek tagjait, és erre utasítja a beosztottjait is. Hivatalában - mindkét helyen - ismeretlen volt a vezetői hangos szó, a panaszosok, a hozzáfordulók iránti türelmetlenség. Leveleit legyen az intézményhez, vagy személyhez szóló, a legtöbbször „elvtársi szeretettel” fejezte be Latinca.

Ez az elvtársi szeretet és tisztelet érződik a több mint 1200 fennmaradt levelében. Májusban továbbra is legelőügyek alkották a panaszok többségét. Intézkedett, hogy a termelőszövetkezetek ne gátolják ezek kiadását Háromfán, Nagyatádon, Somogyváron, Szentlászlón, Szabadhegyen, Fiadon, Somogyacsán, Felsőmocsoládon, Tapsonyban, Böhönyén, Balatonlellén, Csisztapusztán, Bala- tonújlakon és Cserénfán.73

Nagy figyelmet szentelt a földosztásra, amikor is a volt katonák és hadiözvegyek földet, házhelyet kértek. Április hóban bizalmas rendeleti úton a Forradalmi Kormányzótanács lehetővé tette ott, ahol „. . . a munkafelesleggel rendelkezők kis része egyéni kisajátítást akar, kivételesen, ha a termés biztosítása és a földmunkások megnyugtatása másképpen nem lehetséges, s meg lehet ezt engedni”. A fenti intézkedést Latinca és munkatársai dolgozták ki Somogy megyére április elején, hogy csak a teljesen nincstelenek, illetve az egy-két holddal rendelkezőknek adható föld. Ez öt holdnál nem lehetett több, illetve csak öt holdra lehetett kiegészíteni és csak a bevetetlen területből volt a föld kiadható. A földosztást csak végső esetben, a kérésnek megfelelően úgy kellett végrehajtani, hogy a termelőszövetkezet érdekeit ne sértse. Latinca politikai, vezetői erényét dicsérte, hogy a volt frontkatonákat, ezek előtt pedig a hadiözvegyeket részesítette földjuttatásban. Május 15-én az osztopáni volt frontkatonák, 27-én a fiadi hadiözvegyek kaptak a lehetőségekhez és az igényeiknek megfelelően 1—1,5 holdat.7/1

A csombárdi özvegy Takács Lajosné két gyermekével támasz nélkül nyo- morgott. Megtudván ezt Latinca, azonnal kérte a csombárd falui termelőszövet