Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig
Mindez azonban nem sikerült: a radikális csoport 188r-től ismét aktivizálódott: radikális „nemzetközi népforradalmat” hirdetett. A „nemzeti demokrata” felfogás velük szemben azt hirdette, hogy „minden magyarországi szocialistának - legyenek bár nézetei egészen mások is - testestül-lelkestül jó magyarként kell viselkednie”. Ez azt jelentette, hogy a magyarországi szocialistáknak ki kell állniok a „magyar állameszme”, azaz a magyarság szupremáciája mellett, s ez alkalmas volt arra is, hogy éket verjen a nemzetiségi és a magyar proletariátus közé.1*9 A két irányzat vitája természetesen átfogja a teljes évtizedet. Üj fordulatot az 1890. év hozott, amikor megalakult - ugyancsak egyesítve a szocialista mozgalom különböző irányzatait - a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Az 1890. december 7-ére összehívott pártkongresszust a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő érdeklődéssel kísérte. Engels, válaszolva a meghívásra - éppen vizsgálódásaink szempontjából érdekes - azt emelte ki előzetesen, hogy „ennek a (magyarországi - S. M.) munkáspártnak megvan az az előnye, hogy már eleve nemzetközi, hiszen magyarokat, németeket, románokat, szerbeket és szlovákokat egyesít magában .. .”'í0 S valóban: ezúttal a szociáldemokrata párt alakuló kongresszusa nem kerülte meg a nemzeti-nemzetiségi problematikát. Elvi nyilatkozatának keretében, amely a párt alapelveit és legfontosabb feladatait összegezte, a radikális szocialisták nézeteit találjuk tömörítve. A Nyilatkozat bevezetőjének első mondata azonnal érinti témánkat: „A Magyarországi Szociáldemokrata Párt arra törekszik, hogy az összes népet nemzetiségi, faji és nemi különbség nélkül a gazdá- szati függés bilincseiből kiszabadítsa, annak politikai jognélküliségét megszüntesse, valamint, hogy a munkásnépet a szellemi satnyulásból kiemelje.” A Nyilatkozat a bevezető után elsőként a párt nemzetközi jellegéről szól: „A Magyar- országi Szociáldemokrata Párt nemzetközi párt, amely nem ismeri el a nemzetek, a születés és a birtok előjogait, s kinyilatkoztatja, hogy a kizsákmányolás elleni harcnak nemzetközinek kell lennie, mint amilyen maga a kizsákmányolás.”'il Mint Iájuk, az Elvi Nyilatkozat e két gondolata tökéletesen, szó szerint megegyezik az Ausztriai Szociáldemokrata Párt alakuló kongresszusának Prin- zipienerklárungjáéval, az ún. 1889-es Hainfeldi Programéval. (Még a két dokumentum elnevezése is azonos, s valóban szinte minden részében fennáll a teljes, szószerinti azonosság.) Egy vonatkozásban azonban óriási különbséget kell azonnal regisztrálnunk. Míg az osztrák párt esetében azt állapíthatjuk meg, hogy ott Hainfeld nem hozott lényegében vagy lényegesen többet, addig Magyarországon, a korábbi megnyilatkozásokkal szemben (az 1880-as program nem is tartalmazott ilyen vonatkozásokat) az 1890. évi Elvi Nyilatkozat fogalmazza meg program szinten és program formában először a szocialista mozgalom teoretikus álláspontját a nemzeti-nemzetiségi kérdés egészéről. Ráadásul ez a proletár internacionalizmus teóriájának nyílt vállalását-hirdetósét jelentette, minden magát hazafiasnak feltüntető belpolitikai erő megbélyegző jelzőjét, az árulót is vállalva. A Szociáldemokrata Párt a 90-es évektől következetesen elutasította az uralkodó körök - a kormánypárt és ellenzék - nacionalizmusát, sovinizmusát, s tiltakozott a nemzetiségek jogfosztottsága ellen. A párt a magyarországi fejlődés sajátos problémáját, az osztrák-magyar és a magyarok-nemzetiségek viszony jellegének értékelését is a szocialista átalakulás általános kérdéseinek rendelte alá. Az uralkodó nacionalista eszmék, s a mögöttük húzódó burzsoá érdekek összefüggéseire 3 33
