Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig

Az első önálló brosúraként kiadott propagandairat 1870 elején jelent meg Mit óhajtunk! címmel. Magyar és német nyelven egyaránt azt hirdette, hogy az 1848-49. évi polgári forradalom örökségét a szocialista munkásságnak kell vállalnia, s nem utolsó sorban éppen azokkal szemben is, akik 1848-49-ben vele „együtt harcoltak a haza közös ellenségei ellen”, de akik ma „társadalmi ellenségeinek” soraiban találhatók. „Rajtuk is erőtt vett a munkakiaknázás és a spekuláció kórsága, és ma többnyire képtelenek egy árva érdektől ment és a közjó tekintetében egy szócskát is intézni ...” A röpicat - a proletariátus osztályálláspontjára helyezkedve - nem a függetlenségi harc folytatásában és befejezésében, hanem a demokrácia megvalósításában és a társadalmi kérdés megoldásában jelölte meg az 1848. évi forradalom örökségének vállalását.'11

Ez időben látott napvilágot a szocialista magyar munkássajtó első önálló terméke az Általános Munkás-Újság is. (1870. április 3.) A hetilap alcíme: A magyarországi munkáspárt központi közlönye. Tanulságos lehetne számunkra a lap témánkba vágó cikkeinek rendszeres elemzése, hely- és kerethiány miatt azonban elégedjünk meg néhány motívum felvillantásával. íme, rögtön a megjelenő első számból a mottó: „Munkások! Nekünk csak egy nemzetiségünk van, ez az emberiség; csak egy hazánk, ez a föld; csak egy erkölcsünk, ez a munka; csak egy vallásunk, ez a szeretet azon törekvésben: hogy az emberi nem legnemesebb művelődésében a boldogság legmagasabb fokát elérje.”11- S ha e mottó tartalmilag közelebb is áll a kozmopoíitizmushoz, s egyfajta kétségtelenül rendkívül szimpatikus polgári humanizmushoz, egy dolgot feltétlenül jelez. Mégpedig azt, hogy a korai szocialista mozgalom ezen első nyilvános fóruma irányát tekintve közelebb állott egyfajta racionális internacionalizmus szellemiségéhez, mint a magyar nemesi, vagy akár polgári nacionalizmus eszmeköréhez. Legpregnánsabb bizonyítéka ennek egy bizonyos Bercsényi aláírással három folytatásban megjelent tanulmány, amely A magyar nép és a társadalmi demokrácia címmel első ízben elemzi osztályszempontból az 1867. évi kiegyezést, s az azt követő hazai viszonyokat.1111 Osztályekmzése során szól a nemzeti kérdésről is, találón jelezve annak lényegét: „. . . a magyar nép jóhiszeműségénél fogva azt hitte, hogy a terhes adót könnyebben fizetheti le, ha magyarul írt intést kap, s ha a finánc zsínóros atillában jár. A boldogságnak csakhamar vége lett, minden alkotmány és zsinór dacára, mellyel megrakták a volt beamtereket, bekövetkezett a régi baj ... A ncip mindinkább belátja, hogy a nemzetiségi vívmánnyal nem jött el egyszersmind a jólét, hogy a hazai kormány nagyobbrészt csak a rest, dologkerülő és tanulmányoktól borzadó mágnásgyerekeknek ad kenyeret és élvet.” A cikk jelentősége kétségtelenül - mint azt S. Vincze Edit tanulmányában megállapította - új, osztályszempontból kiinduló szemléletében rejlik. Ez az első írás a magyar munkássajtóban, amely kifejezi, hogy a nemzeti kérdés központba állítása az alapvető társadalmi problémák elkendőzését szolgálhatja. A cikk azért jelentős, mert alapgondolata később kiinduló pontjává vált a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nemzeti kérdésben vallott állásfoglalásának.11'’1

Ugyancsak az Általános Munkás-Újság hasábjain jelent meg a másik, nem, kevésbé jelentős felismerés: az ország területén élő különböző nemzetiségű népek egymás ellen uszítása az uralkodó osztályok, a reakció érdekeit szolgálja. Példákkal bizonyítja ezt a lap a cseh, morva ás a sziléziai területekről szóló híradásaival, s a hazai munkásmozgalomról szóló tudósításaival egyaránt. Az alapgondolat természetesen az osztrák 1868. évi Kiáltványból származik, még ha