Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Bősze Sándor: Egyesületek Somogyban a dualizmus időszakában
gétől aztán - a feudális kötöttségek lassú megszűntével - Somogybán kibontakozóban volt a polgári fejlődés, benne jól kitapinthatóan éppen a Somogy Vármegyei Gazdasági Egyesület tevékenysége. A megyei nagybirtokok bérmunkával dolgozó tőkés nagyüzemmé való átalakulása nem ment simán és nem valósult meg maradéktalanul sem. A meglévő kedvezőtlen örökséget csak tovább fokozta az 1873-ban kirobbant gazdasági válság, a több éve ismétlődő elemi csapások sora, a pénztelenség és a 30-200%-ois kamatlábra is rúgó uzsorakölcsönök/1 Hatásukra a parasztság elszegényedése meggyorsult: „A megyében tett körutam alkalmával fájdalommal szemléltem egyes községek nyomorát” - jelentette 1873-ban a főispán a belügyminiszternek.*’ Az alispántól és a járásoktól a főispáni hivatalba befutó jelentések is az egyre növekvő problémákról tudósítottak.7 A megye ipara is megsínylette a válságidőszakot. Az alapvetően kisipari keretekben mozgó műhelyek tönkremeneteléről és pangásáról befutó információk szintén lehangoló képet festettek,8 hasonlóan a Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának a dunántúli állapotokat tükröző 1874. évi jelentéséhez.9 Az egyesületi élet kiterjedése a kapitalista fejlődés egyik fontos következménye volt. Tulajdonképpen a polgárosultság egyik fokmérőjeként is tekinthetünk a közéletnek e sajátos területére. Benda Kálmán állítása szerint az iskolahálózat fejlettsége szorosan összefüggött a nagy közlekedő utak vonalával.10 Ezt a megállapítását az egyesülethálózat fejlettségére is vonatkoztathatjuk. A fontosabb közlekedési utak mellett élő parasztság eredményesebben kapcsolódott be az árutermelésbe. Ez pedig nemcsak az írni-olvasni és számolni tudást növelő tényező volt, hanem az egyesület eredményes működéséhez szükséges alaptőkét is jobban biztosította. Ezenkívül az itt élő embereket érő tudati-eszmei hatásoktól sem lehet eltekinteni. Erdősi Ferenc tanulmányaiban is olvashatjuk,11 hogy Somogy megye közlekedési hálózata sokáig elmaradt az optimális állapottól. A nagy vasútépítések megindulása előtt és után is, számos a külvilágtól elzárt község volt. Más települések pedig elveszítették korábbi jelentőségüket, illetve sokat veszítettek szerepükből, mint például Törökkoppány, Tab, Nagybajom, Böhönye stb. A másik oldalon viszont kétségkívül új központok jelentkeztek, mint pl. Barcs és Szigetvár. E két irányú folyamat mérhető volt - 1867-1918 között végigtekintve - az egyesületek számában is. Szigetváron pl. 38, Barcson 29, Tabon viszont 19, Igáiban pedig csaik 10 egyesület alakult a dualizmus idején. A kapitalista viszonyok kialakítása a politikai élet terén szintén számos nehézségbe ütközött az országban 1867-1869 között lezajlott tömegmozgalmak miatt. Az „. .. alkotmányos szabadság bevezetése a társadalmi-politikai élet gyors megélénküléséhez vezetett.”12 Annál is inkább, mert a kiegyezés tulajdonképpen semmit nem könnyített a parasztság terhein. így a parasztok és az uradalmi cselédek az úrbérrendezés során, az adózás megtagadása, a katonaállítások kapcsán mind sűrűbben kerültek szembe a hatóságokkal. A közbiztonság lazulása is feszültségnövelő tényező volt. Az 1869-es országgyűlési választások is - a fellendült munkás- és agrárszocialista mozgalmak következtében - rendkívüli körülményeket teremtettek.1'1 Az elmondottakat az egyleti mozgalom hátterének kell tekintenünk, hisz az egyesületek sajátosan kapcsolódtak bele az események menetébe. A kiegyezés utáni pártok nem voltak a modern értelemben vett pártok, hanem a helyi egye
