Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)

Szigetváron pedig élt a szabadság eszméje. Ezt mutatja az is, hogy a mezőváros egykori jegyzőjének: Neogrády Imrének indítványára szabadságoszlopot emeltek még II. Lipót uralma idején, s ezt nagy ünnepély keretében avatták fel. Utóbb ez a szabadságoszlop vált a tüntetések központjává, úgy hogy a francia forradalom eszméitől megrettent kormány i795jben elrendelte annak lerombolását.'9

Mindez nem vált a város felemelkedési törekvéseinek támogatójává. Az 1792-ben megindított úriszéki perben a városnak hallatlanul sok igazságtalanságot és kegyetlen erőszakot kellett elszenvednie.

A peres iratok szerint Festetich Lajos a jogtalanságok egész sorát követte el. A város akkori jegyzőjével szövetkezve, Szigetvár irattárából megszerezte mindazokat a protokollumokat, okiratokat, amelyek előző jogaikat bizonyították. A bírót és az elöljáróságot minden ok nélkül elmozdította tisztségéből; az új bíróválasztást maga Festetich vezette, aki a régi bírót „megtaszigálta”, s a jegyzőt rábírta arra, hogy olyan hamis bizonyítványt állítson ki, amely szerint a keresett okiratok nem is léteztek. De még ez sem volt elég, feltörette a város pénztárát, elvitette a számadásokat, majd meghamisítva adatta vissza azokat.80

A per folyamán a földesúr által használt hangnemre csak egy példa: Szigetvár kommumtása 1791-ben kérte Festetich Lajos consiliariust, hogy mint a város földesura, az „őfelsége honoráriuma” címén rájuk kivetett 39 forintot fizesse ki. Festetich fél év múltán válaszolt, s megírta azt, hogy noha kifizethetné ezt az összeget, de ,,a szigetiek urak vannak mindenkor, nem jobbágynak, hanem purgernek mondják magukat, azok helyett szégyen volna letenni, és így le nem teszem”.81

De az emberi megalázás széles skáláján is át kellett esniük a város vezetőinek és lekóinak. Festetich az okiratok és a számadások elraboktatása kapcsán keletkezett óriási felháborodást elkendőzni igyekezvén, egy Szigetvárott idegen embert rábírt arra, hogy feljelentést tegyen a megyénél: a szigetváriak felzendül- tek az uraság ellen, és ezért a megye segítségére van szükség.

Ugyancsak abban az esztendőben Festetich a „legnagyobb dologidőben” kirendelte Szigetvár lakosait közutak készítése címén, s követ hordatott velük ki a várból olyan hajszolt munkatempóban, hogy az igavonó barmoknak még etetési szünetet sem adott. A feljegyzés szerint naponta tizenhétszer is meg kellett fordulniuk. A munkálatokat kényszerűen „vezérlő” szigetvári bíró öngyilkos lett, hat árvát hagyván maga után.

Megtiltotta a földesúr a szigetváriaknak, hogy a város pénzét kamatra kiadják, s ezzel közel 4 ezer forint kárt okozott nekik. A bírót és az elöljárókat pedig hamis vádak alapján elfogatta és a hajdúival megbotoztatta.

Se szeri, se száma nem volt e földesúr, majd ugyancsak Lajos nevű fia önkényeskedéseinek. A város és a Festetich család között a reformkor kezdetére már annyira megnőtt a feszültség, hogy 1832-ben eladták Szigetvár birtokát Czindery Lászlónak.8- Ezzel a város történetének egyik legnehezebb időszaka zárult le.

Nyilvánvalóan a földesúr önkénye és az eltiport város küzdelmeinek sikertelensége a magyarázata annak, hogy 1784 és 1840 között Szigetvár lakosainak száma stagnált, illetve a megye egészénél is kisebb mértékben növekedett.

A reformkorban tehát a város új földesurat kapott, a jó gazdasági érzékéről ismert és a gazdasági reformokkal szemben pozitívan állás foglaló Czip296