Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)
A nagyatádiak úrbéri pere sem zárult le a forradalomig. Az úrbéri per folyamán itt is történtek atrocitások. Az uradalom körültekintően igyekezett védeni jogait. Az 1840-es évek elején még a föidesúr legelőjén lehettek a ferences szerzetesek marhái is. 1847-ben kitiltották azokat onnan, pedig e szerzeteseknek, akik Nagyatádon a plébánosi teendőket látták el, megvolt a joguk ahhoz, hogy állataikat ott legeltethessék. Ezt végül is a per folyamán elismerték.73 A földesúr és a mezőváros lakói között tehát itt is megvolt a feszültség, ha nem is mutatkozott meg olyan látványos formában, mint Kaposvárott. Az 1848 49. évi birtokösszeírás szerint Nagy- és Kisatádon és a hozzájuk tartozó Döbrögpusztán Csuzy Pál kamarás birtokában volt 4659 magyar hold, a volt jobbágyok birtokában pedig 1739 magyar hold.'3 A határ nagyobbik része tehát mindenképpen a földesúr tulajdonában volt. Ezt a képet finomítja az, hogy az urasági birtokként nyilvántartott mennyiségből 107 magyar hold aren- dális belső telek volt, vagyis szerződéssel a volt jobbágyok, illetve zsellérek birtokolták azt. A négy somogyi település közül a legnehezebb helyzetben Szigetvár mezőváros volt. Történetírója már rámutatott ama az egyedülálló helyzetre, amelyet - vára révén - a török alól felszabadult település lakói maguknak szerezni tudtak. Utaltunk már arra, hogy a bécsi kormány a török alól felszabadított országban Sziget várának különösen nagy jelentőséget tulajdonított. A vár katonai főemberek kezére került, s Szigetvár lakói kezdetben katonai előjogokat, így pl. adómentességet élveztek. 1722 után a kamara ezt az adómentességet már csak a katonai telepesekre korlátozta.'7 Sok és súlyos harcokat vívott ez a mezőváros földesuraival (báró Neffczern, Szily Ádám, Festetich Lajos). S e hacok végén földesúri hatalom alá került. Somogy megyében azonban a XVIII. század folyamán még úgyszólván egyetlen „emporium”-nak számított. Láttuk, hogy II. József idején lakosainak száma még jóval túlszárnyalta Kaposvárét, és 1828-ban is a legtöbb kézművest Szigetvár falai között találjuk. Somogy megye egyetlen postája igen sokáig csak Szigetváron ment keresztül, ez volt a kapocs Somogy megye, Kanizsa és Pécs között. 1791-ben Szigetvár azért folyamodott a királyhoz, hogy az szabad királyi várossá emelje. A város közössége megegyezett akkori földesurával: FesteticK Lajossal abban, hogy - 150 ezer forint váltságdíj ellenében - minden jogáról lemond és maga is pártolja a város szabad királyi rangra emeltetését. A szigetváriak beadványukban arra hivatkoztak, hogy I. Lipót idején kapott kiváltság- levelükben a király nemcsak polgároknak nevezi őket, hanem a szabad királyi városok által élvezett szabadalmakban is részesíti a város lakóit: szabadon bíráskodhattak saját ügyeikben, szabad hús- és borkimérési joguk volt. Ennek ellenére már az első perüket elvesztették és „földesúri hatalom” alá kerültek (Neffczern báróval folytatott perükről van szó). Eleinte úgy látszott, hogy a reményük teljesül, a mezővárosból szabad királyi várossá lesznek. Festetich maga is pártolta e törekvéseiket, utóbb azonban ragaszkodni kezdett ahhoz, hogy a szigetváriak ügye úriszéki bíróság elé kerüljön. II. Lipót váratlan halála azután végképp lehetetlenné tette a szigetváriak kérelmének kedvező elintézését, I, Ferenc és udvara irtózott a szabadság minden eszméjétől,78
