Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)
menni. Minthogy a megyegyűléseknek népesebb, szebb házakkal teli helységekben kell lefolyniuk, ezért a maga részéről szükségesnek látja, hogy Kaposvár városa a „herceg oltalma alatt, szerződéssel kezelt mezőváros” legyen.->6 E kérdésben a herceg ügyintézője úgy döntött, hogy a régi és új lakosokkal 3 évi időtartamra szóló, azonos tartalmú szerződést köt 1767 novemberében Pozsonyban. Hozzáfűzte ehhez azt, hogy mivel a kaposváriaknak szabad költöz- ködési joguk van, ha nem tetszenek nekik a szerződés feltételei, elhagyhatják a várost.57 Ha összehasonlítjuk a kaposvári úrbéres jobbágyokkal kötött szerződés szövegét a Pozsonyban kötött új szerődés szövegével, akkor kiderül, hogy lényegében a szerződéses lakosokat is urbarialistaként kezelték azután, mindössze a pénzbeli adózásuk volt súlyosabb, mint a röghöz kötött úrbéri jobbágyoké.58 Igen valószínűnek látszik, hogy a kaposvári kézműipar 1784 és 1828 közötti stagnálása - amiről a gazdasági helyzetet tárgyaló fejezetben szót ejtettünk - éppen e körülménynek, a földesúrtól kapott kedvezőtlen feltételű szerződésnek tudható be. Az első „menetben” tehát Kaposvár - mezővárosi jogainak védelmében - vereséget szenvedett, az úrbéri községeknél függetlenebb helyzetét nem tudta teljesen megtartani. Megerősíthette viszont helyzetüket az, hogy a megye urai védelmükbe és pártfogásukba vették a város érdekeit a földesúrral szemben. Kaposvár és földesurának viszonyában újabb állomást jelez 1811, amikor a határban az úrbéri birtokrendezést először elkezdték. E pernek nem maradt fenn írásos nyoma, de Kaposvár azok közé a somogyi települések közé tartozott, amelyekben az úrbéri telkek száma 1767 és 1836 között csökkent, s a városiak állítása szerint a két hiányzó úrbéri telek a földesúr birtokában volt.59 Az Eszterházy uradalom nagy úr volt a városban, mindenütt éreztette hatalmát. A már említett Bergel leírja, hogy amikor az 1830-as években, mint fiatal orvos megjelent Kaposváron, hogy ott szolgálja a szenvedőket, először a tiszttartó megakadályozta a városban történő megtelepedését, és ezt a tilalmat csak a herceg ügyvédjének engedélye oldhatta fel. Megakadályozták azt is, hogy házat vegyen a városban. Ezzel is hátráltatni akarták a zsidók Kaposvárott való megtelepülését:60 Ez volt aztán az oka annak, hogy a zsidók nagy része a szomszédos Toponáron telepedett le, ahol a Festetics uradalom vezetői neijt gördítettek akadályt terveik elé.61 Kaposvár és földesurának ellentétéről 1837-ből van ismét adatunk. Ez évben a tavaszi megyegyűléshez nyújtott be panaszt a város és kérelmezte, hogy a már 14 éve folyó legeltetési és faizási ügyüket vizsgáltassák ki. Az urasággal közös legelőjüket azóta elárasztották az uradalom tisztjeinek, haszonbérlőinek és gazdasági cselédeinek állatai, és az uradalom letiltotta azokról a kaposváriak állatait. Jussa lenne a városnak arra is, hogy az uradalom majorsági rétjein és learatott földjein is legeltethessenek, amikor azok „a legeltetésre felszabadulnak”. Faizási jogukat is korlátozzák, az épületfát rendszeresen vásárolniuk kell, e - szerintük jogtalan - költségeik megtérítését kérelmezik. Azt kérik a megyétől, hogy nevezzen ki küldöttséget, amely a helytartótanács parancsa értelmében tiltsa meg az uradalomnak azt, hogy a közös legelőn való legeltetésüket korlátozza, akadályozza, és biztosítsa a kaposváriak azelőtt is élvezett legeltetési jogát.62 Úgy tűnik, ennek a kérvénynek eredményeként újabb eljárást rendeltek 291
