Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)

Az 1840-es évek első felében az útépítés korszerűsítése érdekében tett erőfeszítéseket, valamint az eredményeket az alábbiak szerint összegezhetjük. A Sopron, Vas, Zala megyében keresztül vezető és Somogyon áthaladó útszakasz építése Baranya irányába, ha lassan és vontatottan is, de megkezdődött. A terveknek megfelelően folyamatosan épült a posta- és kereskedelmi út Szigetváron keresztül is. A Szigetvárról Lad, Kadarkút irányába vezető utat nem Bajomon keresztül vezették Marcaliba, hanem Korpádnak, amely Sörnyénél egyesült a Kaposvártól Marcaliba vezető útvonallal. A Szigetvárról Babóosára, Berzencé- re, Zákányba és Kanizsára vezető út megrövidült a Lad, Atád, Iharosberény útszakasszal. A régi két postaút mellett - némi módosítással - két új útvonal épült, amelynek jelentőségét nem kell különösebben hangsúlyoznunk, jóllehet ezeket inkább mégcsak építgették. A megye az elmúlt évtizedben a két postaút nehézségeivel sem tudott megbirkózni, a kérdés, hogy a megnövekedett feladatoknak miként tud majd eleget tenni. Az 1843. évi főszolgabírói jelentések erről részletesen beszámolnak. Ezek szerint Niikila és Öreglak között „a postaút már több esztendők óta fel vagyon hányva, de kövezve nem lévén, a kölkedi pusztán lévő nagy homok járhatatlan.72 Szükséges lükénél is az út javítása, mivel a Bajom és Segesd felől jövő, s a megye közepét keresztülszelő országos kereskedőutak igen fontosak, ezeken szállítják Tolna és Baranya megyékből a különböző terményeket. Az utak állapotát a Helytartótanács is több ízben kifogásolta, kiváltképpen a Kaposvár-Zákány-Iharosberény-Berzence-Istvándi, valamint Iharosberény- Öreglak és a Szigetvártól Szalántáig tartó utakat. Pedig a megye sokszor erejét meghaladó erőfeszítést vállalt, közmunkára mozgósította az arra jogosultakat. A közterhek alól mentesek voltak a falusi bírák és kisbírák, az éjjeli őrök, a hadnagyok, a bábák, valamint a katolikus és a protestáns papok. Az útépítésre kötelezettek terhét járásonként, falvanként és személyenként is meghatározták. A négy postaút építésére lényegében az egész megye lakosságát mozgósították. 1845- bcn az útépítésre járásonként az alábbiakat kötelezhették.73 (2. sz. melléklet)

A kimutatás azonban nem teljesen pontos, mivel abban adminisztratív hiba miatt a zsidókat és a nemesi javak bérlőit nem tüntették fel. Ezek szerint a közmunkára kötelezett lakosságnak évente 86350 szekeres és 51 830 gyalognapszámot kellett teljesíteni.7/1 A megyében az útépítési közmunkák alkalmából minden egész telkes jobbágy évenként 12 igásnapszámot két marha által vont szekérrel és egy alkalmas munkással tartozott leszolgálni. Minden úrbéri házaszsellér két napi kézi munkát volt köteles végezni. A szekeres munkát kézi munkára - ha a körülmények úgy kívánták - a törvényhatóság átváltoztathatta, ez esetben egy napi szekeres napszám helyett három napi kézi munkát kellett teljesíteni. Ennek ellenére a munkálatok csak lassan haladtak, a Keszthely, Szent- györgy, Kéthely, Marcali, Boronka, Fájsz, Sörnye, Gsokonya, Hetes, Juta, Kaposvár, Fészerlak, Sántos, Szentbalázs, Gödrén keresztül Baranyába vezető utat a terv elkészítése után még hat évvel később sem fejezték be. A több mint 11 mérföld útvonal temérdek építőanyagot és munkaerőt igényelt. Kelemen főszolgabíró 1849. április 21 —i jelentése szerint az útvonal mégcsak Fészerlakig épült meg, azt követően a keskeny és tekervényes utakaí még elő sem készítették.75 A megye infrastruktúrájának — jelesül az úthálózatnak - a korszerű kiépítése évtizedekig tartott, a tervek és a kivitelezés között pedig évtizedes késések mutatkoztak. Ennek ellenére e korszakot a tőkés áruforgalmat kielégítő úthálózat ki268