Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
di és a szárszói határban még három (kisebb kőhíd volt. Siófoktól Szemesig ösz- szesen 12 hidat építettek, ebből csak a siófokit készítették fából. Szemes és Sző- lősgyörök közötti útszakaszon Lelléig három kőhíd biztosította a berekből a víz szivárgását a Balatonba. Ezen kívül a lellei völgyben egy másfél öl nyílású, a vadtól kifolyásnál egy 4 öl nyílású, a kislaki malomárkon másfél öl nyílású, a kislaki és a csehi, valamint a csehi és a tömöri határárkon két három láb nyílású kőhíd volt található. Szőlősgyörök és Nagy-Lak között kilenc kőhíd az alábbi helyeken épült; az első, a szőlősgyöröki vendégfogadónál négynyílású, Lengyeltótiban 3 öl nyílású, az olajmalomhoz közel másfél öl nyílású, a baráti csárdánál a réten másföl öl nyílású, az ötödik és hatodik híd az emelkedő új úton volt, a hetedik a laki réten, a nyolcadik a malomárkon, a kilencedik pedig a nagylaki utcában, ezeket általában két öl nyílásúra építették. Nagy-Lak és Marcali között 18 kőhidat építettek. Közülük három a nagylaki utcában 4 öl nyílású, egy a kölkedi pusztán másfél öl nyílású egy kisebb patak fellett, de a pusztán még egy másik híd is volt. Niklában három 4 öl nyílású híd biztosította az esővíz áteresztését. A feketeberki malom árkán kétboltozatú híd volt, kát másfél öles nyílással. A csömendi legelőn négy öl nyílású és az erdőben is hasonló híd épült. A boronkai réten lévő másfél öl nyílású híd az árvizek áteresztését szolgálta. A boronkai és a marcali határárkon 3 öl nyílású, a marcali réten két másfél öl nyílású híd biztosította a hegyekből jövő víz áteresztését. A marcali téglavető közelében is volt egy híd, végül pedig a marcali vendégfogadónál, ez utóbbi kettő az esővizek elvezetésére szolgált. Az itt lévő patakok és szivárgások az utak biztonságát nem veszélyeztették, árvizet nem okoztak. Marcali és Nemesvid között a szőcsényi csárdához közel építettek egy két és fél öl nyílású, három és fél öl hosszú hidat, amely alatt a malom vize folyt. Az Eblak pusztai két fahíd átépítése folyamatban volt. Nemesvidtől Iharosbe- rényig csupán jelentéktelen fahidakat építettek. Ezen az útszakaszon mindössze kilenc híd volt. Iharosberénytől Horvátország irányába vezető úton csupán egy kőhíd volt a bánkúti völgyben. Ezen kívül még öt fahíd biztosította a közlekedést, ezek azonban nem voltak jelentősek. A domborzati viszonyokat tekintve, Siófoktól a kőröshegyi csárdáig sík terep volt, ezt követően kisebb emelkedések tették változatossá az utat, végig a Balaton mentén. Hasonló domborzati viszonyok voltak a györki, a tótgyugyi és a lengyeltóti útszakaszon is. Azt követően azonban kisebb nagyobb emelkedések tarkították az utat. Igazán meredek út csak Zákány után volt, a Dráva völgyében, amely a közlekedést megnehezítette. Ezen az útvonalon az áruikat szállító fuvarosok és kereskedők kétmarhás szekereikre általában tíz mázsát raktak. A postautat egész hosszában - a 18—-----mérföld távolságot - kétmarhás szekérrel, 4 000 amelyet áruval megraktak, jó idő esetében két és fél nap alatt végig lehetett sze- kerezni. Vámot sehol sem szedtek, a fuvarozás itt is jelentős szerepet játszott a környező falvak lakói körében. Ezen az útvonalon az út korszerűsítésének fő akadálya a kő és a kövecs hiánya volt, amelyeket nagy távolságból szállítottak. A kövecset a Balatonból, a Drávából és a véghelyi katonaság földjéről hordták. Követ a bogiári, a fonyódi és a Bari hegyekből, néha azonban a marcali szántóföldeken és az erdőkben lévő vízmosásokból is hordtak építéshez szükséges anyagot. A kövecs azonban ke- yésbé volt használható, sok iszapot és homokot tartalmazott, ezekből nemigen 265
