Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
nyékén elsőrendű sertéstenyésztést folytattak. A Zselic erdeinek a fáiból használható hordókat és szerszámokat készítettek, de épületfákat is árultak a hárs- ágyi, a mozsgói és a kaposvári uradalmakban. A hárságyi erdőkben fenyőfából kalamászt is égettek. A kishárságyi, a mozsgói, az alsózsitfai, a berzencei, a csurgói és a csokonyai uradalmak gyapjútermesztése pedig messze földön híres volt. A szigetvári postaút 49 576 öl hosszúságban szelte át a megye déli részét, amely 1576 2-----------4 000 mérföldnek felelt meg. Ennek az útvonalnak Baranya vármegye határától Istvándiig tartó szakasza - kevés helyet kivéve - makadámozva volt. Szigetvár központjának az utcáit flastromozták. A kövezett út szélessége általában 2,5 öl volt. Az útépítésnél figyelembe vették, hogy Istvándiig az altalaj agyagos volt. Istvándi és Babócsa között kövezett utat ezideig még nem építettek, ezt a szakaszt csupán csak feltöltöttek és meghomokozták. Istvándi és Darány között a nagy homok, kiváltképpen a száraz időszakban megnehezítette a közlekedést, de Tarnócza, Györgyösi puszta és Komlósd környékén is homokos volt az út, Babócsát és Berzenczét összekötő utat sem kövezték még le, a talaj itt is homokos volt, de azért nem akadályozta a forgalmat. Berzencéből Iharosberé- nyig majd onnan tovább Csicsóig az út homokkal kevert agyag. Csicsótól Berényig pedig agyagos a föld. Noha ezt az útszakaszt - néhány helyet kivéve - az árokból kiásott földekkel feltöltötték, kövezését azonban még nem kezdték el. Iharos- berény és Kanizsa közötti utat azonban köveccsel már befedték. Az alsó postaút előnye az volt, hogy folyók nem keresztezték, így mindössze kilenc hidat kellett építeni, amelyeknek a kőanyagát Baranyából szállították, de a boltozatjaikat téglából készítették. Közülük csupán kettő volt jelentősebb, a szigetvári nyugati kapunál lévő híd, amely 4 öl szélességben vezetett át az Almás patakon. A patak áradást sohase okozott, így az utat nem veszélyeztette, viszont a partján épült malmoknak a vízigényét kielégítette. A másik jelentősebb híd, két, másfél öl nyílású boltozattal, a görösgali határban volt. Ezen kívül még az útszakaszra 36 fahidat is építettek, közülük azonban csak a molványi és a két berzencei híd volt jelentősebb, az előbbit négy, az utóbbi kettőt pedig hét öl nyílásúra építették. A közlekedést, de főképpen az áruszállítást az út rossz állapota akadályozta. Az út építésénél a lakosságot nem lehetett fokozottabban igénybe venni, mivel azok évek óta a Dráva szabályozási munkálatait végezték töltést emeltek és a folyó kanyarulatait egyenesítették. A postaút a zákányi elágazásig sík területet érintett, innen a domborzati viszonyok már változatosabbak voltak, de sem a szállítást, sem pedig a közlekedést nem akadályozták. A vásározó kereskedők és a parasztok kétmarhás sze- kerekeikre tíz mázsát raktak, jó idő esetén két és fél nap alatt az egész útvonalat bejárhatták. Vámot csupán a babócsai hídnál fizettek az uradalomnak, arra való hivatkozással, hogy a hidat rendszeresen megjavíttatja. Az útmenti falvakban kialakult a fuvarosoknak a rétege, akik rövidebb, hosszabb távolságra szállították az árut, nem egyszer a megyehatárokon túlra is. Egy mázsa árut, egy mérföldre 1,5 forint váltócéduláért szállítottak. Jóllehet az utak rendbetétele sürgős lett volna, azt nem kis mértékben hátráltatta az a tény, hogy a szükséges követ nagy távolságokból kellett szállítani, nem egyszer Baranya vármegyéből 5-6 mérföldre. így az utak építésével a távolság mindig növekedett. Kövecset a megyében is találtak, Heresznye és Vízvár környékén a Drávában és a berzencei réteken, amelyek szintén távol estek. 260
