Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kiss Géza: A délkelet-somogyi Dráva-völgy horvát községei a fedualizmus megerősödése és válsága idején (1711-1848)
hiányának a rendezés végrehajtásával az volt a célja, hogy a parasztoktól követelhető adók és szolgáltatások mennyiségét azok tényleges jövedelméhez igazítsa és az állami adó alapját jelentő paraszti földet a földesúri terjeszkedéstől megvédje. A rendezés folyamata országosan majdnem egy évtizedet vett igénybe (1767— 1774), a nyugat- és dél-dunántúli parasztmozgalmak hatására azonban már 1766. december 29-én elrendelték Vas, Zala, Somogy, Tolna, Baranya megyében egységes urbárium bevezetését. Községeink horvát lakosai számára nem volt meglepetés a kormány intézkedése, hiszen a Dráva túlsó oldalán, Verőce, Pozsega és Szerém megyékben - véres felkelés után - már 1755-ben megtörtént a rendezés. Az egységes urbárium, amelyet a vármegyék tisztikara latinul, de a községek népe anya,nyelvén tanulmányozhatott, legelőször is az úrbéres földet határozza meg, hogy a jobbágyok kötelezettségeit ahhoz lehessen szabni. Megmondja azután, hogy mekkora belső telek (házhely, udvar, szérűs- és veteményeskert), meg szántó és rét jár egy egész jobbágytelekhez. A belső telek nagyságát egységesen két pozsonyi mérő mag alá szükséges területben állapítja meg.47 A szántó és a rét mennyiségét azonban minden egyes megyére külön rendeletben mondották ki a föld és a rét minősége szerint. A mi községeinkben a III. osztályba sorolt Révfalu határában egy-egy egész telekre 26 földet és 10 hold rétet számoltak. A II. osztályú besorolást kapott többi községben huszonnégy hold föld és 12 kaszás rét esett egy telekbe, mivel a rét „ . . . esztendőnként csak egyszer kaszáltatik”. Kimondja az urbárium azt is, hogy a nehéz munkával szerzett irtásokat a földesúr nem veheti el a jobbágyoktól, csak akkor, ha becsű szerinti árát megfizeti a jobbágyoknak. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően biztosítja a rendelet a jobbágy állatai számára a földesúrral közösen használt legelőt és megengedi a faizást és a makkoltatást is.48 A robotkötelezettséget akként határozta meg az urbárium, hogy minden egész helyes jobbágy köteles urának a maga marhájával és szekerével egy napot dolgozni napkelettől napnyugtáig. Szántáskor pedig ekéje elé 4 marhát kell fognia, ha másként nem, hát társaival összefogva. Aki nem tud igás robotot teljesíteni, az heti 2 nap gyalogrobottal szolgál urának.49 A házas zsellérek 18, a házatlanok pedig 12 napot szolgálnak évenként uruknak.50 A sokféle fuvarozási kötelezettség meghatározása mellett az urbárium még arra is kötelezte a jobbágyot, hogy az uraság puskájával felszerelten - szükség esetén - három napon keresztül vegyen részt az ártalmas vadak irtásában. ’1 Az urbárium a jobbágyok által fizetett adónemek közül első helyen említi a telkes jobbágy és zsellér által egyaránt fizetett 1 forintos adót.52 Ezt követi az ajándék címén fizetendő csirke, kappan, tojás, vaj stb. mennyiségének meghatározása.55 Az urbárium V. fejezete intézkedik a kilencedről és a bortermés után fizetendő hegyvámról. A kilencedet minden termésből fizette a jobbágy és kilencedet adott méhek, valamint az ablban az évben született bárányok és gidák után is.54 Pontosan körülírja az urbárium a földesúri jogokat és jövedelmeket is. Leszögezi, hogy az utód nélkül elhalt vagy elszökött jobbágy javai urát illetik. Öt gazdagítja a vadászat, a madarászat, a halászat, a pálinka- és a sör főzése és árulása, meg a vásártartás, mészárszék, a vendégfogadó jövedelme és az utakon szedett vám. A jobbágy mindezekből ki van zárva. Meghatározza végül az urbárium a jobbágyokra kiszabható büntetésnemeket, a büntetésből elrendelt 3 napi 227
