Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kiss Géza: A délkelet-somogyi Dráva-völgy horvát községei a fedualizmus megerősödése és válsága idején (1711-1848)
általában a jobbágyok szolgáltatásaiból került ki. Legtöbb helyen őket illették az „ajándékok” és nem egyszer ők kapták fizetésként a gabona- és barkilencedet is.22 Minthogy az apáti címet és a vele járó jövedelmet gyakran kapták a Dráva vidékétől messze szolgáló egyházi személyek, a szentmártoni uradalomban is gyakorlattá vált teljhatalmú megbízott, plenipotentiarius alkalmazása. Ez a bizalmi ember azután teljes hatalommal tevékenykedett, tárgyalt, helyi vezetőket (tiszttartót, ispánt, vadászt, később jogi vagy műszaki szakembert) állított és elbocsátott, de ezen kívül is mindent megtehetett, ami a megbízó uradalom javát szolgálta. Ilyen bizalmi embere volt a Vaskai apát címét is viselő Acsády Ádám veszprémi püspöknek Czindery Ignác, Ferenc ügyvéd, Varasd város és Kapronca (Koprivnica) jogász-szenátora.23 Működésének első bizonyítéka 1729-ből az akkor Bécsben élő püspök magyar nyelvű nyugtája, hogy Czindery közvetítésével megkapta az 1729. évre esedékes szentmártoni árenda felét kitevő 50 forintot, mert a másik ötven forinttal még adósok maradtak. Természetesen fontosabb számunkra az a hivatalos nyilatkozat, amelyet plenipotentiariussá történt hivatalos kinevezése előtt (1730. február 25., Becs) másfél hónappal, Somogy megye Marcaliban tartott közgyűlése előtt magyar nyelven adott a szentmártoni lakosok számára. Ebben a nyilatkozatban már összegszerűen szerepel a fentebb említett és két részletben fizetendő évi 100 forint árenda, amely mellett azonban külön is hangsúlyozta, hogy minden terményből és termésből jár a szokott dézsma. A mak- koltatás területén annyi a változás, hogy ha gyenge a makktermés, akkor csak évi 3 polturát fizetnek fejenként, ha azonban bőven hull a makk, akkor minden sertés után akár kicsi, akár nagy, 3 garast adnak. Robot nincs ugyan, de vásár és szénakaszálás idején kötelesek pénzért helytállni. Egyidejűleg a szentmártoniak felajánlották, hogy a munkásokat és a kilencedgabonát gratis szállítják és a szénát a csűrben összerakják.2/‘ A zselizszentjiakabii, később lakóosai uradalom korai történetéről azt tudjuk, hogy 1690-ben Poók Lőrinc soproni plébános volt az apát, aki igen előnyös szerződést kötött a Kamarával. A kamarai igazgatás idején ugyanis az uradalom adójának egy részét elengedték, sőt az apát megkapta 12 helység tizedét azzal, hogy annak egyik felét az uralkodó kapja, a másikat pedig az apát, aki a maga részét készpénz ellenében átengedi az élelmezési biztosságnak.25 1706 decemberétől Györffy István lőcsei plébános lesz az apát, majd őt követi 1710-ben Konthor István. Az ő halálakor 3 falu, 15 puszta, 62 kapás szőlő, 146 hold föld, 150 kaszás rét, valamint különböző makkos erdők tartoznak a birtokhoz. A falvak között felsorolják Lakócsát, Potonyt, Szent Borbást, Tótújfalut, a puszták között meg Gerendást, Verkocsot, Slobatinát és Dobranát. A tudós egyházi szerző azonban csendben megjegyzi: „A faluk semmit sem hoztak, a puszták keveset értek.”2*5 A kutató rendszerint örömmel ismertet egy-egy hiteles szerződést, valójában azonban, ahány falu annyi féle a kapcsolat ebben az időben még földesúr és jobbágya között. Ennek bizonyítására feldolgoztuk az 1767. évi úrbérrendezés előkészítését szolgáló 9 pontra adott községi válaszokat.27 A szabadraenetelű jobbágyok által lakott Szentmárton esetén a község vezetői azt hangsúlyozzák, hogy urbáriumuk sohasem volt, és megállapodás szerint fizetnek (ekkor már) évi 250 forintot, de más fizetést tőlük nem kívánnak. Kiderült azután, hogy a makkoltatás feltételeit vagy a fenti szerződés, vagy a bormérési szerződés szabályozza. Van azután előnyös halászati szerződésük is, amely 222
