Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Vörös Károly: "Jelentés Magyarország kereskedelméről" - Egy belga konzuli jelentés 1843-ból
együttesen a ií ezer rubelért vásárait gabona árát Triesztben már 13,387 rubelre, a gabona csetvertenkénti 27 rubeles vételára esetén pedig 29,014 rubelre emeli. * * * A jelentést és mellékleteit 1843. április 12-én 3540. szám alatt iktatták a belga belügyminisztériumban, annak 3. osztályán. Ezután 20 napi tanulmányozásra átküldték a brüsszeli kereskedelmi kamarához. Hogy további sorsa mi lett: a belga kereskedőkörök érdeklődését sikerült-e felkelteni a magyarországi termények iránt, nem tudjuk. De hogy a kapcsolat nem látszott irreálisnak, azt talán jellemzőnek is tekinthetőén sejteti az a körülmény, hogy az 1844-ben, a védegyleti mozgalom sodrában induló Magyar Kereskedelmi Társaság egy nagy üzlete (az egyetlen, melynek levéltári anyaga az Országos Levéltárat és benne a Társaság levéltárát is sújtó háborús pusztítás után megmaradt) éppen egy belga céggel készült létrejönni. Olyan üzleti kapcsolatként, melynek további alakulását már csak Brüsszelben lehet (és kellene) tovább kutatni. 5. A jelentés egyedi munka: készítőjének pillanatnyi véleményét tükrözi és minden érdekessége ellenére sem alkalmas arra, hogy belőle a hazai kereskedelem nyugat-európai piaci lehetőségeiről hosszabb távon általánosítható konkrét, számszerű, mennyiségi következtetéseket vonhassunk le. A jelentés és a benne foglalt vagy hozzá mellékelt kimutatások átolvasása mégis ad tanulságokat, felvet bizonyos kérdéseket, ill. gondolatokat. Kétségtelen: a hazai gazdaság reformkori exportképességére vonatkozóan e korból nem sok ilyen, politikai és általános gazdasági viszonyainktól nem befolyásolt, dolgainkat nem hazai szemszögből néző s ugyanakkor szakszerű leírást ismerünk. A jelentés nem a magyar exportáló vágyálmait és az így felcsillant, esetleg (sajnos többnyire) túlértékelt lehetőségeket tükrözi, hanem a potenciális vásárlónak: a szállítási lehetőségeket is az ebbe az üzletbe beszállni kívánó közvetítő kereskedőnek szemével látott tényt közöl: a magyar gabonának és általában a magyar agrártermékeknek a tengerparton, ill. a tengerparton át van piaca, van rájuk kereslet - ha természetesen csak olcsó áron is. A konzul láthatóan nem ismeri a fiumei vasút körül Magyarországon ekkor már javában folyó vitákat, javaslatokat:10 ő csak a szállítás jelen formájának akadályait, állandóan ingadozó költségeit észleli - s mindezeket ismét csak a vásárló vagy közvetítő oldaláról és indulataival (csupán egy helyen utal mintegy odavetve a hajóbérnek egy konkrét útszakaszon a vasúténál jóval olcsóbb voltára). A jelentés a szállítási költségek összetevőit pontosan bemutató sorainak értékén és tanulságán nem változtat az sem, hogy a konzul nem tér rá annak ismertetésére, hogy ezeket az ingadozásokat esetenként végül is mi okozza: a magyarországi szállító eredendő megbízhatatlansága, vagy természeti, szervezési, technikai nehézségek? A jelentés különben nagyon tanulságosan érzékelteti a központjába állított szállításnak a hazai történeti irodalomban konkrétan, de meglehetősen sematikusan (elsősorban az Alföldre jellemző sáros utak bemutatására korlátozottan) emlegetett, ám kivált a tengerpart felé menő szállítmányok viszonylatában ezeknél semmivel sem kisebb, sajátos nehézségeit. Ugyanakkor számításaival újabb alapot ad a Magyarországból Bécs, illetve a tengerpart felé történő és az Odesz- szából Triesztbe irányuló gabonaszállítás lehetséges költségeinek a magyar ga211
