Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Vörös Károly: "Jelentés Magyarország kereskedelméről" - Egy belga konzuli jelentés 1843-ból
íme több tény, melyek némileg pozitívabb felvilágosítást adnak arról az útról, melyet követni kell ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek azok a szélsőségek, melyek eddig a magyarországi kereskedelem kezelésében előjöttek. 1822-ben, mielőtt Anglia csökkentette volna szükségleteit, a Bajamoson- első kézből vett jó gabonának (amit aradi gabonának hívnak) ára 2 pozsonyi mérős köblönként bécsi pénzben avagy Wiener Währung-ban, (amelyből 2 1/2 tesz ki egy forintot) 4-5 forint volt. Ez a Triesztben használt mérték, a stajo szerint 1-1,20 forintnak felelt meg - amint azt a B alatt ide mellékelt vételi számlán is látni lehet. Ez az ár olyan alacsony, hogy ennél még Lengyelország és Oroszország sem tudott jobbat ajánlani, ahol pedig a tapasztalat szerint a gyengébb minőségű gabona csetvertje sem került 8 rubelnél kevesebbe, mialatt a fent említett bajamosi ár mint a magyarországi minimum csetvertenkénti 2 1/2 stajos paritáson (és 100 rubelt 45 forinttal számolva) csetvertenként orosz pénzben 6 rubellel volt egyenértékű. De mikor 1839-ben nyilvánvalóvá lett Anglia gabonaigénye, a terményár Magyarországon akkor sem haladta meg a köblönként 10, vagy stajonként 2,30 bécsi értékű forintot - mialatt pedig Oroszország belsejében a gabona értéke csetvertenként elérte a 20 rubelt, ami itt stajonként 3,30 forintnak felelt meg. Nem fogunk beszélni az olyan évekről, mikor a termés Magyarországon és Oroszországban egyaránt tönkrement, mivel számításainkat nem alapozhatjuk rendkívüli eseményekre. Látjuk tehát: Magyarország kereskedelme még a legkedvezőbb körülmények között is siralmasan elhanyagolt maradt, mégpedig főleg a tengerig való szállítás időtartamának teljes bizonytalansága és a költségeknek állandó változásuk miatt teljes kiszámíthatatlansága következtében. - Ennél a pontnál egy kissé hosszasabban fogunk időzni. Második rész A szállítási költségek káros ingadozása A gabonafélék a termőhelytől Fiúméig vagy Triesztig való szállításának költségei önmagukban kevéssé jelentősek, mivel a hajóbér Magyarországon igen mérsékelt. A folyók és a hajózható csatornák a falvakhoz vagy a földesúri majorságokhoz (ahol a gabonaraktárak találhatók) egészen közel fekszenek. Üjbe- csén a kiegészítő vételárat és a bárkáig való szállítást együttesen mérőnként 4, vagy stajonként 5 1/3 krajcárban (amiből 60 tesz ki egy forintot) számolják. Ezek az árak Temesvárott és annak környékén megemelkednek: a csatornán való szállítást is ide számítva (mivel néhány bárka csupán egy gustok-ra (?) terhelhető), mérőnként 10-12 vagy stajonként 13-16 krajcárra mennek fel. E költségek a Marosra nyíló országrészekben még növekednek, mert itt a gabonát hosszú szakaszon kis bárkákon kell szállítani egészen a Tiszáig, ahol azután ismét átrakják már nagyobb hajókra. Meg kell azonban állapítani, hogy e pontokon mindig a lehető legjobb minőségű terményt találjuk, mégpedig olyan áron, mely kárpótol a magasabb szállítási költségekért. Egy 1838. évi eredeti számla ide C alatt mellékelt másolatából kitűnik, hogy a szállítás költségei a tiszai hajóig mérőnként 13 3/4, ill. stajonként 18 krajcárra mennek. Ez itt a maximum, de hogy a valódi minimumot megkaphassuk, 204
