Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Guzsik Tamás: Eltűntnek hitt pálos építészet Somogy megyében

lokalizálást körzet adódott: Zselicszentpál-Kislak vidékén fekvő Töröcske, valamint Somogydöröcske vidéke. Előbbi helyen - bár a titulus, és a falu határában említett templomrom csábító lett volna - el kellett vetni a további kutatást: itt a „pálos” hagyomány egyszerűen a falu templomának középkori titulusából adódott, s a határában lévő - már eltűnt - romok ehhez a templomhoz tartoznak.’2 Az említett egyház- és közigazgatási kritériumoknak sem felelt meg Zse- licszentpál környéke. Sokkal érdekesebb a másik helyszín, Somogydöröcske határa. Ismeretes, hogy a Koppány völgye a középkorban megyehatár volt Tolna és Somogy között. így a pataktól délre lévő Döröcske már esetenként Tolnához tartozott. De a Szentpál okleveleiben megemlített települések - Varang, Kara, Miklósi, Berki (Somogyacsa határában Berki-rét), Zekel (Szakcs mellett) stb. - is megfelelnek ennek a helyszínnek.”3 A földrajzi nevekben fennmaradt helyi hagyomány is őrzi a „Klsklószter”, „Klószterbrunne” és a „Klószteri dűlő” neveket.r>/1 Ezek alapján a helyszíni bejárás a várt eredményt hozta.”” A község egyetlen utcáján dél felé haladva, az földútban folytatódik. A földút nyugat felé elágazó része - egy patak hídján áthaladva - gémeskúthoz ér (Klószterbrunne), mellette, egykori halastóra utaló patak-kiszélesedéssel. A halastó felett kisebb plató van, ezen feltűnően nagy a kultúrréteg nyoma (téglatörmelék, terepalakulatok). A kb. 800 m2 területű platón egy K-Ny-i irányú épületegyüttes alapjai fedezhetők fel. A jelenlegi felszín alatt kb. 15-20 cm-rel mindenütt szilárd anyag (alapozás, tégla) van. A felszínből kiemelkedő épületnyomok nincsenek. Az alaprajz jól rekonstruálható a vakond-túrások alapján is. Ezek ugyanis nagyon határozott vonalak mentén hiányoznak a területen (ott, ahol a felszín alatt falak húzódnak - azon nem bír keresztülíúrni a vakond). A nagyméretű, poligonális templomhoz északról csatlakozik a kolostor, kb. 12x13 m méretű udvar köré szervezeti cgy- traktusos épület. A traktuson túl, az északi oldalon az egykori kerítés nyoma látható. A nyugati szárny a templom nyugati zárfalán túl nyúlik (6. ábra).

Mivel a felsorolásunkban szereplő többi kolostornál lokalizálási nehézség nem adódott (egy, bizonytalan létű objektum kivételével), érdemes itt szólni egy olyan dokumentumról, mely talán a középkori pálos kultúra utolsó híradása, s egyben a bemutatott két lokalizálási kísérlet újabb bizonyítéka is lehet. Gyöngyösi Gergely pálos generális 1520 körüli vizitációjárói van szó, melynek eredményeképpen megszületett a „Zöld Kódex”, a középkori pálos kultúránk felbecsülhetetlen értékű relikviája.50 Ennek értékelése meghaladná e tanulmány kereteit. Inkább csak a megyére vonatkozó topográfiai vonatkozásait próbáljuk meg áttekinteni. Nevezetesen kísérletet tettünk arra, hogy Gyöngyösi haladási útvonalát rekonstruálva, s abba az azóta eltűnt kolostorokat belehelyezve a fenti lokalizálási kísérletek újabb igazolását kapjuk meg.

Gyöngyösi Gergely 1520 körüli látogatása során az alábbi útvonalat tette meg: Baranyából, Patacs felől érkezett Szerdahelyre. Ez - középkori útviszonyokra számítva - 80,5 km, tehát két- vagy háromnapi „járóföld”. Szerdahelyt Szentpál követi, mely - a középkori beosztás szerint - Tolna megyében és a pécsi egyházmegyében volt. Útvonala a középkorban is feltétlen fontos Kaposvár- Igal-Koppány országút lehetett, a távolsága kb. 50 km, tehát kétnapi járás volt. Ezt Told követte - Andooson keresztül megközelítve 16 km távolságra: egynapi út. Az említett Patacs-Szerdahely-Szentpál-Told sorrend önmagában is bizonyítja, hogy Szentpál nem eshet Zselicszentpál körzetébe (mert akkor a látogatásnak fordítva kellett volna történnie). Told után Mindszent következik, a ma is meg15