Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Péterffy Ida: Horváth Ádám és Czindery Pál barátsága

Ha olyanná tudok lenni, még míg élek,

Mint egy eget fellyűlhaladt nemes lélek,

Nem ügyelvén semmi bajokra,

Semmi földi alacsonyokra;

Akkor leszek hasonlatos hívem árnyékához Ügy tarthat ő is engemet méltónak magához.

Szent ligetek! s sorsotok megvan nektek,

Eget mutat, - boldog eget kiességtek.

Mélly csendesség, néma hallgatás Környékiekben; s csak ez és nem más Számkivetett szerelmemnek egyedül mentsvára;

Ti fektessétek szívemet kedvesem hamvára.

Czindery Pált „remek muzsikus”-nők mondja Horváth. Másutt (Kazinczy Levelezése XII. k. 120. o.) magas fokú zenei ízlését jelöli a „Czindery Mestere Mozart” kitétellel: „...azt akarmelly virtuosus Német Poéta Musikustúl meg kívánom, hogy az énekes Poézisben ne tulajdonítson magának elsőséget, vagy nálunknál elsőbbséget; mert a’ rövid tactus bizonyosan szenved, ha a’ vocalisnak, bár mi rövid legyen is az, rövid ki mondása vagy ki-éneklése több össze tsopor- tozott consonansokkal akadályozódik; és itt már sem Vályi, sem Nagy Ferencz, hanem ha Musikusok is, nem lehetnek Bírók, hanem az egésséges és gyakorlott fül; - még a’ Czindery’ Mestere Mozart se - hanem ha hallott Tactusra írott Magyar énekeket is.”10

Merész feltevés lenne Mozartot úgy képzelni Czindery mesterének, hogy tanult tőle Bécsben. Talán inkább csak játszotta Mozart darabjait a 18. század végén divatos klavikordon? A „remek muzsikus” kitétel némi támaszpontot ad erre a felvetésre. Hírből bizonyosan jól ismerte a csodagyerekként egész Európát nagy sikerrel bejárt, Mária Terézia és II. József udvarában is megfordult zseniális zeneköltőt. Ennyi is elég lehetett ahhoz, hogy mesterként emlegesse. A dalköltő és énekes Horváth Ádámra nézve rendkívül hízelgő, hogy szívesen látott, gyakori vendég volt Atádon a Czindery kastély zeneértő uránál, akivel versről-dal- lamról beszélgethetett. Nem mindig értettek egyet. Példa rá az Ötödfélszáz énekek 164. számú „Álom! Álom!” című dalához (Magyar Árion 41. sz.) a második versszak 2. sorának („Bezárt ajtón s ablakokon”) utolsó szavához fűzött jegyzete: „A mérték ellen való hiba sehol sem tűnik úgy szembe, mint ezen k.o syllabá- ban. Czindery ezt a szót itt nem szenvedhette, de kértem őtet, hogy hagyjuk meg, vagy magnak, vagy mutatónak; hogy mások őrizkedjenek tűle, akik nem szoktak figyelmezni arra, mely rút az ének hangmérték nélkül.”

Czinderyt „mások felett derék német”-nek mondja Horváth. A dicséret nyelvtudására vonatkozik. A somogyi alispán ugyanis „maga is írt, főként német nyelvű verseket”.u Horváth Kazinczynak is említi Czindery német verselését: „A Németnek van prosodiája? Én azt neked el hiszem, és jut eszembe, hogy midőn Czindery előttem scandálta a’ maga Német Hexametereit, mellyeket - holott még 16 esztendős korában írottakat, - Béts imádott: meg győzött engem’ hogy sokkal szebbek, mintha én scandálnám őket; de Virgilhez vagy Hesiodhoz képpest még is ollybá néztem, mint a’ tüskés vagy görtsös tamariskus vagy fenyő pipá147