Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Tóth Péter: Egy németalföldi utazó a visszafoglalt Budán (1687)

ságosan termékenyek, sőt, inkább homokból állottak ás legfeljebb csak a folyóhoz legközelebb eső részükön változtak legelőkké. Dél körül érkeztem meg a városba, miután előbb keresztül mentem a váron, amely egy kiemelkedő dombon épült és nagyobb a híre, mint amilyet érdemel: nagyon kicsiny ugyanis és a közvetlen közelében magasodó Szent Tamás hegy miatt nem annyira nehéz megostromolni. Semmi szépség nincs benne, ahogyan az alatta elterülő városban sem: ezt, mivel a háború nagyobb részben elpusztította, lassacskán kezdik csak újjáépíteni. Két fürdő is van itt, de mindkettő megromlott állapotban: az egyiket be is tömték, a másikat pedig jószerivel teljesen elhanyagolták. Régebben egy elővárosa is volt, mint ahogyan a szemben lévő parton állott Párkány városa; de már mindkettő elpusztult. A hajóhidat itt körülveszi a víz sodrása, s így az a két partról a folyó fölé ívelő hídnak a részeit köti össze. Ezt a találmányt egy hollandiai, Nijmegen városban élt polgárnak kell tulajdonítani; onnét vették át a többi nemzetek.

Még ugyanaznap este útra kelvén Esztergomból, a harmadik napon, a reggeli nyolcadik óra táján Komáromba hajtottuk a hajót. Közben néhány falun is keresztül utaztunk, amelyek közül némelyek épségben voltak, némelyek pedig romokban hevertek: a romok között azonban és a borospincékben laktak emberek. Érdekes látvány volt számunkra itt az út két oldalát elfoglaló leányok kettős és eléggé sűrű sora, akik paraszt-csemegéket - kenyeret, halat, sajtot, vajat, gyümölcsöket és más hasonló élelmiszereket - kínálgattak. Komáromban vidáman töltöttük el ezt a napot és az eddig megtett út fáradalmait a magyar bor bőségesebb, de azért még mértékkel való iszogatásával űztük el. Fentebb elmondtam már, Tekintetes Uram, hogy Komáromban négy emlékezetre méltó dolog - tulajdonképpen rejtvény - tárul és bukkan az utasember elé, amelyek mintegy valamiféle jelképei szoktak lenni annak, hogy valaki megfordult ezen a helyen. E rejtvények pedig a következőek:

I. a katonáknak kocka szerint osztják ki a kenyeret;

II. a katonák szűz lány fölött virrasztanak;

III. a katonák a templom fölött foglalkoznak gyerekcsinálással;

IV. ugyancsak a katonák mérlegre teszik a természet terhét.3

De hogy senki ne legyen nyugtalan vagy határozatlan, illetve ne kérje meg Oedipust ezeknek a - ha szabad ezt mondani - szfinxi rejtvényeknek a megfejtésére, elmondjuk itt az értelmüket: a katonák számára a zsold része e helyütt a kenyér, s annak mennyiségét mindenki a saját kockájára rója rá; azután a sáncban, vagyis a falakban egy szűz sírja van - róla sok mese járja -, s ezen sír fölé jön az őrséget álló katona; a fal kerületén, amely a templomot körülveszi, a felső részen kis házakat építettek, s ezeket a katonák lakásául jelölték ki; végül a Vág folyó - a Waga szó németül mérleget jelent - a másik oldalról folyik el az erődítmény mellett és itt fogadja be a - bocsánat a kifejezésért — a hasukat ürítő katonák székletét.

Győrbe másnap estefelé érkeztem meg, s a következő napon belovagoltam a szélesen elterülő és rendkívül termékeny mezőket, lelkem nagy gyönyörűségével nézegetvén a hatalmas testű szarvasmarhák mindenfelé legelésző és nagy számú csordáit. Itt már újra művelés alá fogták az összes szántóföldet, s e földeknek az arculata köröskörül lelket vidámítóbb is volt. S bár még aznap este Pozsonyba érkezhettem volna, inkább egy vele szomszédos faluban akartam maradni éjszakára,

m