Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Tóth Péter: Egy németalföldi utazó a visszafoglalt Budán (1687)

és a romok eltömték a kutakat. Meglehetősen sok török torony található ebben az elővárosban, valamint templom is, amelyeket részint leromboltak, részint pedig erősen megrongáltak és raktárakká alakítottak. Felmásztam e tornyok egyikére, hogy még jobban szemügyre vegyem a környező vidéket, s a csodálatos látvány bőségesen kárpótolt is a nem túl nagy fáradságért. Ennek az elővárosnak a legszélén, a Szent Gellért hegy irányában van egy épségben maradt fürdő, valamint Óbuda irányában is van egy másik, amelyik sokkal nevezetesebb az előbbinél. Ez az utóbbi hely egyébként nagyon is méltó arra, hogy megtekintsük. Az út mellett, a hegy lábainál egy, az átlátszó üvegnél is átlátszóbb és mély forrás tör fel, amely annyira bővizű, hogy az út másik oldalán meghajt egy malmot, s még az elpusztult várban is elegendő vizet ad egy hideg vizű fürdőhöz. Ha pedig egy kicsikét távolabb megyünk, íme, itt van előttünk egy forró vizű forrás, amelynek forróságát igen kellemesre hűti le ama hideg víz, amelyet egy kis csatorna segítségével vezetnek be a fürdőbe. Maga az épület pedig nagyon kényelmes: a belépő ugyanis rögtön egy közepes nagyságú előtérbe jut, amelyen a forró vizű forrás folyik keresztül, majd egy másik ajtón át magába a fürdőbe vezet az út, amelynek medencéje - ha jól emlékszem - nyolcszögletű és teljesen körbe veszi egy járda, valamint a szobák, amelyekben ruhájukat vetik le a fürdőzők. Nem volt bátorságos dolog - bár nagy kedvem lett volna hozzá - alaposabban is szemügyre venni ezt a fürdőt, részint a magyar útonállók, részint pedig a Fehérvárról alkalmanként kicsapó törökök miatt; ez utóbbiak számára gyakorta egészen könnyű dolog idáig elhatolni. A fürdőnél egyébként az egyik oldalon szőlővel és gyümölcsökkel gazdagon tenyésző dombok állanak, a másik oldalon pedig legelőnek való föld van, s nincs messze innét sem Óbuda,3 sem a Duna folyó termékeny szigeteivel; mindezek csodálatra méltó módon megnövelik a hely kies és szemet gyönyörködtető voltát. - Van egy másik fürdő is az elővároson kívül, de az ellenkező oldalon: a Duna mellett, a Szent Gellért hegy lábánál, ámde elhanyagolt és elpusztult állapotban; én mégsem ezért álltam el attól, hogy felkeressem. Az akkori idők Budájába egyetlen magyarnak sem volt szabad belépnie: a rácoknak, akikről már szóltam, főképpen az asszonynépnek engedtetett át az egész város. Ezeknek a viseilete és a ruházata, amikor az utcára kiléptek, sem csúnya nem volt, sem pedig kellem nélkül való: az életük azonban és az életmódjuk mindkét nem esetében szennyes volt. Ennélfogva aztán úgy tűnt számomra, amikor végigmentem a városon, hogy üregben bújkáló haramiákat látok. Valaha sokan adták közülük kereskedésre a fejüket és többen igen gazdagok is lettek. - A hidat, amely Pestet kapcsolja össze ezzel az elővárossal, ha jól emlékszem, 57 hajó tartotta; maga a híd körülbelül tízezer láb hosszú volt.

Pest, ez a közepes nagyságú és majdnem négyszög alakú város, jóllehet sok helyen meggyötörte a háború dühöngése, már napról napra és egyre jobban újjáépül; egyébként is sokkal többen lakják, mint Budát, mivel alkalmatosabbá teszi erre a síkságon való fekvése, valamint megfelelőbbé a folyó hasznosítására. Budával szemben fekszik, mégpedig oly módon, hogy az egyik végén lévő kapuja van szemben a várral, maga a város pedig lejjebb, a folyó mentén helyezkedik el. Itt igen sok olyan embert láttam, akiket a németek cigányoknak (Zigenner) neveznek, a franciák egyiptomiaknak (Egiptiens) vagy cseheknek (Bohemiens), a batávusok és az alnémetek pedig Neidens-nek. Ez a népség Er- délyországban, Szerbiában és az ezekkel szomszédos tartományokban él szétszó