Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)

A török uralom másfél századát tehát alig több, mint 200 település (225) vészelte át a megyében kb. 2879 háztartással. A XVII-XVIII. század fordulóján az Acsády által hiányosan feltételezett 29 429 főnyi össznépesség - a visszakövetkező statisztikai módszerek segítségével számítottan - 65-85 000 főre tehető a megyében.25 Ez a szám a II. József-kori népszámlálás idején már 165 560- ra, a településeké pedig 315-re emelkedett.

Alapjában véve nagy- és kisgyűlésein mindig arra vigyázott a megye, hogy a nemesi előjogok rovására semmi ne történhessék, továbbá, hogy a császári katonaság a szabadban táborozzék, ne a jobbágyházakban, a szegénység nyakán, s hogy a fölösleges haderő minél előbb eltávolíttassék a megyéből, de a hazából is, valamint a szentmártoni apátsággal való perének a kimenetele a papi tized szedése maradjon a régebbi állapotokhoz hasonlóan a megyében.

A hadiadó visszavonhatatlanul a jobbágyság vállaira hárult. E hadiadónak is csak egy része folyt be készpénzben, tekintélyes részét természetben szolgáltatta a lakosság ott, ahol a katonaság tartózkodott, avagy éppen átvonulóban volt. ,,A többnyire idegen ezredeknek a védtelen - írta Szekfü - sőt 1711 után lefegyverzett jobbágysággal való közvetlen érintkezése az elnyomás legkülönbözőbb lehetőségeit nyitotta meg, s ezeknek megakadályozására fejlődött ki a katonai élelmezés és elszállásolás, a porciók és a forspont egész rendszere, mely annyira jellemző még hátralévő rendi korszakunkra.”25

Önkormányzatának a visszaállításakor és tovább működtetése érdekében a megye első teendői közé tartozott a szánalmas és elhanyagolt állapotban lévő levéltárának a megjavítása is, megszervezve benne a belső rendezéseket és megtiltva a megyei hivataloknak, különösképp a szolgabíráknak, hogy kiszedegessék a tárgyalási iratokat a levéltárból, ahova azokat többé nem adták vissza. A levéltári rendezésnek és általában a megyei adminisztráció növekedésének egyaránt előfeltétele volt a megye harmadik főjegyzői állásának a megszervezése.

Önkormányzatának visszaállításakor a megye csak két járásra korlátozta igazgatási tennivalóit. 1724-ben azonban már újra 3 járásra osztották fel a megyét (kaposvári, szigetvári és kanizsai járásokra) a hatalmas megye területén jobban kézbentartható járási körzetekre. így tartották 1735-ig Tapsonyban a megye közgyűléseit, számadásait, sedriáit és tisztújításait, majd - 1748-ig - átmenetileg Marcaliból igazgatták a megyét, hogy a század közepétől véglegesen Kaposvár legyen a megyeszékhely.

109