Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)

dott. Madarász végül is csak 1727 első hónapjaiig tarthatta alispáni pozícióját, még március 31-én a sedes valedictoria elnöke volt, azonban 1727. május 3-án már nem voit jelen a sedes restauratorián, amelyen végül is Festetics Kristófot választották alispánná.

* * *

Történeti sorsát tekintve a régió arculatát elsősorban - még a XVIII. század közepéig is elhatva - a török uralom határozta meg, amely másfélszázados fennállása alatt: a termelés biztonságának a megrendítésével, másrészt és elsősorban a felszabadító háborúk küzdelmeiben, illetve az őket követő Rákóczi- szabadságharc elsősorban nemzetiségi konfliktusaiban a népesedés terén okozott súlyos károkat, így két oldalról is erőteljesen visszavetette annak egész fejlődését. A régió visszamaradást teljesen felszámolni még a XIX. század folyamán sem volt képes.

Pedig a felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc küzdelmének elükével - ezen a tájon is - csakhamar megindult az élet. A hódoltsági években az erdőkbe és a folyók mentén a mocsarakba húzódott lakosság kezdett visz- szatérni elpusztult falvaiba. A természeti környezet persze e nehéz évtizedek alatt maga is leromlott: kiterjeszkedtek kivált a folyók mentén a mocsarak, szűkítve a termőföldet és betegségeket terjesztve: kiterjedt a bozót és az erdő. Az 1715— 1720. évi összeírás adatai - bármennyire erős kritikát kell is alkalmazni értékelésüket illetően - mégis elfogadhatóvá teszik azt a becslést, mely szerint - tárgyalt korszakunkban - 1720 körül a török uralom előtti termőterületnek a régióban csak mintegy 25%-a volt művelés alá vonva.

A dombhátak által erősen tagolt tájban a népesség szükségképpen fenntartotta a középkori településrendet. Aprófalvai körüli földek birtokbavétele és megművelése - még a XVIII. század elején is - sokáig szabad foglalással történt. A faluhatár és a népesség még sokáig nem volt azonos, a falu még sokáig nem volt zárt lokális csoport, csak mintegy az állandó lakóhely, ahonnét a lakosság (válogatva a könnyebben megművelhető s könnyebben irtható földek között) gyakran még a távolabbi pusztákra is kirajzott azoknak átmeneti művelésére. Ezekkel a földdarabokkal a parasztok sokáig szinte szabadon rendelkeztek és az utánuk teljesítendő földesúri szolgáltatások is még mérsékeltek voltak. A megművelt területek ilyen szétszórtsága mellett a tájon nem fejlődött ki a határhasználat közösségi rendje: az úrbérrendezés is általában már egyéni telekhasználatot talált e régióban.

Ennek a nagyfokú mozgékonyságnak megfelelően - de sokáig még valóban a hirtelen továbbköltözésre is elkészülve - az építkezés is ideiglenes volt és alkalmas arra, hogy bármikor gyorsan menekíthető legyen. Lakóépületek és gazdasági épületek még sokáig szétszórva helyezkedtek el, megosztva a belsőség és a határ között, amelyeket - mint láttuk - a megyei hatóságok is eléggé tilalmaztak közgyűléseiken.

Az elvadult szántók visszahódítása irtással, égetéssel történt, amely folyamat a XVIII. század közepe tójára már nagyjából véget ért. Bél Mátyás a század közepén Somogyról írva — megművelve jól termő földről írt, sokféle erdei és gyümölcsfáról a falvak körül, alma- és körtefák valóságos erdőiről. De a terjeszkedés a század közepén már megkezdi behatolását az erdőkbe is: részint - elsősorban a parasztok részéről — gz erdei legeltetés erősödésével, részint - elsősor-