Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
221. Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században (szerk.: Székely György) Bp. 1953. 178. (Továbbiakban : Mályusz, 1953.) 222. MREV. II. 1890. 59-60. 223. Borsa, 1978. 74-75. 224. Csánki, II. 1894. 581. 225. ZsO. I. 1951. 310. 2880. reg., 410. 2753. reg., majd 310. 3782. reg. 226. Csánki, II. 1894. 581. 227. ZsO. I. 1951. 316. 2880. reg. 228. ZsO. I. 1951, 410. 3753. reg., illetőleg uo. 413. 3782. reg. 229. Borsa, 1980. 16. és 41. old. 230. ZsO. II/1. 528. 4280 reg. 231. Borsa, 1979. 67. 101. reg. 232. Mályusz, 1953. 175. 233. Uo. 180. 234. Uo. 235. Ld. Rippl-Rónai Múzeum Régészeti Adattára Ásatási Dekumentáció, 1983. 256. Csánki, II. 1894. 581-582. 237. Borsa, 1979. 126. 238. Komjáthy Miklós: A Somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban (Harmadik közlemény) Somogy megye Múltjából 1975. Levéltári Évkönyv 6. (szerk.: Kanyar József) 67. old. 33. reg. 239. Komjáthy Miklós: A Somogyi Konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban (Hatodik közlemény) Somogy megye Múltjából 1978. Levéltári Évkönyv 9. (szerk.: Kanyar József) Kaposvár, 1978. 55. 72. reg. (Továbbiakban: Komjáthy 1978.) 240. Magyar, 1974. 1-60. 241. Komjáthy, 1978. 51-52. 66. reg., Borsa, 1979. 135. 304. reg. Ezzel kapcsolatban lektorunk megjegyzi, hogy „az 1499-i oklevélben szereplő 60 segesdi polgár listája nagyszerű társadalomtörténeti dokumentum! Mégis ebből csak igen áttételesen lehet következtetni az egyes iparágak, foglalkozások jelenlétére. Az ilyen családnevek nagyobbrészt a XIV. század folyamán születtek meg mint megkülönböztető nevek (ld. Fehértói K.: A XIV. századi magyar megkülönböztető nevek. Bp. 1969. Nyelvtud. Ért. 68.), lehet, hogy segesdi viselőik már nem azt a foglalkozást űzték. Segesdi őshonos voltuk sem biztos, kivéve azokat a személyeket, akik egymás után több éven keresztül szerepelnek az oklevelekben.” Lektorunk megjegyzése jogosnak látszik. Ellenben nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Ambrus aurifaber-ként, vagyis ötvös-aranyművesként, foglalkozása megjelölésével van feltüntetve. 1394—95—bői egy szűcsről is tudunk Segesden. Jelentős mezővárosunkat összehasonlítva a Somogyvár- ral kapcsolatos XV. század közepi, illetőleg végi iparüzőkkel kapcsolatos adatokkal, akkor elképzelhetetlen, hogy legalább 8-9, de akár 12 alapvető ipart űző mester: Kovács, Szűcs, Molnár stb. nem lett volna a XV. század végi segesdi oppidiumban. Különösen, ha ötvös-aranyműves is élt ott 1499-ben! Ugyanakkor ez az 1499-es oklevél Segesd 60 polgárára, azaz családfőjére vonatkozott. Vagyis a teljes lakosság képviseletét láthatjuk benne (60x5 = 300), azaz 3-400 főnyi segesdi lakost képviseltek a felfegyverzett férfiak. Tehát végső soron a tiszttartók, a bíró vezetésével felvonuló hatalmaskodó polgárok között (az aranyműves mellett!) az iparűzők is helyet kaptak. Vagyis ez a névsor a teljes városi polgárságot képviselte, az akkori bíróval, a tanáccsal, illetőleg a Báthori család providusaival (tiszttartóival). Nyilván a földesurak, Báthori György megbízásából követték el testületileg - a város határainak, földjeinek védelme érdekében - a hatalmaskodást. Az oklevelek tanúsága szerint nem is először és utoljára! 242. Borsa, 1979. 135. 304. reg. 243. A deák-litteratus-iuratus kérdéséhez még annyit (ld. Somogy XII. évf. 1984- 6. sz- 105.), hogy ha a helytörténész kritikus „lelkesen” és „jó szándékkal" utánanéz a fenti kérdésnek a szerző más munkáiban (amelyeket szándékosan nem idézek!), akkor „aggodalmaskodó” kérdéseit, korrigálásait „más helyre” tartogatta volna (?). 244. Solymosy László: A hódoltság néhány somogyi település történetében. Somogy megye Múltjából, 1977. Levéltári Évkönyv 8. (szerk.: Kanyar József) Kaposvár, 1977. 40. 59
