Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Hajdu Zoltán: Körzetesítési tendenciák Somogy megye településhálózatában (1950-1980)

aránya. Szembetűnő a 2000-5000 fős kategória csökkenése, pedig az 1960-as években általában a 2000 fő körüli településeket tartották alkalmasnak az alapellátás teljes körű befogadására. Erőteljesen csökkent a falvak átlagos lélekszáma is.

2. A községi lakosság folyamatos csökkenése kényszerpályára viszi az alapellátás körzetesítését, s ez visszahat a községek további fejlődésére, ill. visz- szafejlődésére. (Körzetesíteni kell, mert lecsökkent a lakosság lélekszáma, s így nem lehet gazdaságosan üzemeltetni az intézményeket. A körzetesítés után felgyorsul a lakosság számának csökkenése, hisz nem talál igényeinek megfelelő ellátást. A korábban kialakított kiskörzetek népességszáma lecsökken, így már a kiskörzetekben sem gazdaságos a körzeti ellátás, tehát a körzetesítés tovább megy a nagyobb települések felé, ahol helyben is jelentős igények vannak.)

3. Jelenlegi településhálózat-fejlesztési stratégiánk és céljaink szempontjából lényeges, hogy az aprófalvak egy részében végbement folyamatok vissza- fordíthatatlanok. A népességszám csökkenése, a lakosság elöregedése, az épület- állomány minőségi romlása, a közösségi létesítmények megszűnése, a lakosság te- lepülés-státuszértékelése, a települések belső gazdasági-társadalmi deformálódá- sa nem sok sikerrel kecsegtet az általában vett, általános jelleggel megfogalmazott községi népességmegtartást illetően, de ugyanolyan elhibázott és káros lenne minden aprófaluról kimondani, hogy életképtelen.

A községek népességmegtartó képességét nem lehet a megyei költségvetés szerkezetének néhány %-os módosításával megteremteni. A népességmegtartó képesség viszonylagos biztosítása a kialakult körzeti egységek szintjén lehetséges valamilyen mértékben. A körzeti fejlesztésnek magába kell foglalnia a székhelyközségek gazdasági, infrastrukturális, közlekedési, ellátási rendszerének fejlesztését és a nem székhelyközségek elemi igényeinek helyi kielégítését és a rendszeres közlekedési kapcsolat biztosítását.

III. A falusi településhálózat funkcionális kapcsolatrendszerének alakulása

A természeti és történeti feltételek, ill. folyamatok eredményeként Somogy megye településhálózatában a lakosság igazgatása, ellátása több ágazatban körzeti jelleggel alakult ki, ill. fejlődött. A felszabadulás előtti körzetesítési megoldások (körjegyzőség, körorvos, körállatorvos, körbába stb.(T a megye falusi településeinek fejletlensége következtében nem jelentenek nagy problémát, sőt azt mondhatjuk, hogy az igazgatás, az orvosi ellátás természetes egysége.a.megye aprófalvas területein (és sok esetben a középfalvas területeken is) a (körzeti volt.) A kialakult körzetekkel való azonosulás területenként változó, de a körzeti jelleg - döntően a községi költségvetés és a községek teherviselő képessége következtében - társadalmilag elfogadott. E társadalmi elfogadottságot részben az magyarázza, hogy a különböző jellegű körzetek egy része többé-kevésbé önkéntes községközi társulásként jött létre.

i. A községi igazgatás központ- és területrendszerének fejlődése

Az 1949. évi XX. törvénnyel megalkotott, a Magyar Népköztársaság Alkotmányában megállapított elveknek megfelelően a helyi tanácsokról szóló 1950. évi i. törvény határozta meg az ország új államigazgatási beosztásának rendsze544